Palánki Viki vagyok, 16 éves. Idén júniusig nem nagyon foglalkoztam a transzplantáció szóval és annak értelmezésével, de aztán kénytelen voltam közelről is megismerkedni vele: júliusban derült égből villámcsapásként lettem akut májelégtelen (Wilson kór), az életemet annak köszönhetem, hogy néhány nap alatt találtak egy nekem alkalmas májat, így májtranszplantált lettem.Minden új volt, minden félelmetes volt, aztán meglátogatott Ivett, akinek a története kb ugyanúgy zajlott, mint az enyém, Ő is néhány nap alatt vált májátültetetté. Ekkor már láttam, hogy a felhők fölött lehet, hogy tényleg kék az ég.
Augusztusban – ugyan még maszkban és csak egy fél délutánra – meglátogattam a Trappancs Egyesület Tini-táborát Balatonbogláron. Már akkor úgy éreztem, hogy ez egy jó csapat és ide szívesen tartoznék. Mindenki kedves volt, mindenki bátorított és tudtam: itt a helyem.
Október végén végre – orvosi engedéllyel – részt vehettem a Trappancs Tini Tréningen, ami egy három napos tréning volt az őszi szünetben a Velencei tónál a Hotel Juventusban. Mivel most először mentem el egy ilyen találkozóra, eleinte nagyon izgultam, hogy vajon milyen lesz? Féltem, hogy vajon engem is befogadnak-e?! De ezek a félelmeim percek alatt elszálltak… Az első pillanattól kezdve éreztem, hogy csapattag lettem!!!
Nagyon nagyon jól éreztem magam. Izgi programok voltak, kényelmes szálláshely, iszonyat jó wellness, de legjobban a közös programok tetszettek: Baranyai Andor koncentrálós játékai és kommunikációs tréningje, Szekeres Ágota önismereti tréningje és Timi problémamegoldó beszélgetése és természetesen az esti kötetetlen játékok és beszélgetések! Izgalommal telve várom a következőt is! Kár, hogy nem minden hétvégém ebből áll. Örülök, hogy sok jó embert ismertem meg ezen a kis összejövetelen, szerintem később annyira jóban leszek velük, hogy elmondhatom róluk, hogy igaz barátok – reménykedem benne! Összetartó kis csapatnak tűnik így első benyomásra, és örülök, hogy a tagjává válhattam.
