A vebetegségemet 2011 nyarán diagnosztizálták Szolnokon, a Hetényi Géza Kórházban, 2012-ben felköltöztem Budapestre a főiskola miatt, így onnantól itt Budapesten jártam nefrológiai gondozásra. Az eredményeim lassan, de sajnos folyamatosan romlottak, ezért a főiskolai éveim alatt, 2014. április 14-én megkezdődött a dialízis. A hemodialízist választottam a kezelési lehetőségük közül, mert semmiképpen nem szerettem volna abbahagyni a hosszútávfutást, amit éppen a betegségem miatt kezdtem el.
2012-től kisebb megszakításokkal folyamatosan versenyzek egészséges emberek között, sok versenyt teljesítettem már dializáltként. Legbüszkébb a 30 kilométeremre és a Transzplantáltak és Dializáltak Európa Bajnokságán (2016) elért korosztályos első helyezésemre vagyok 5000 méteren. Azért kezdtem el futni, mert úgy éreztem, hogy tennem kell azért, hogy a szervezetem a lehető legjobb formában legyen a transzplantációra. Összességében nem szerettem volna leépülni és beletemetkezni a betegségembe.
2016 december óta transzplantációs listán vagyok és vesére várok. A futás nagyon jó időeltöltés, és nem mellesleg jobban szalad az idő az újabb versenyekre való felkészülésekkel, illetve ha új célokat túzök ki magam elé, ami által motiváltabb vagyok. Magamon és másokon is tapasztalom, hogy a várakozás időszaka nagyon megterhelő lelkileg, sok a bizonytalanság.
A tanulás, a munka és a sport rendszerességre, a szabályok követésére és küzdésre is megtanítanak minket. Persze vannak nehézségek, hiszen fáradtabbak, és a kezelések által sokszor lelkileg is elgyötörtebbek vagyunk, mint más embertársaink, de még ennek ellenére is megéri küzdeni.
Szeretnék minden betegtársamnak jó egészséges és mielőbbi sikeres transzplantációt kívánni, és arra biztatni mindenkit, hogy találjanak valamilyen elfoglaltságot, amit szenvedéllyel űzhetnek, és akkor könnyebb lesz minden várakozással eltöltött perc!
…mert a szervátültetés életet ment! Például az enyémet.
