Ebben az évben két szülinapom volt, az egyiken 13 gyertya égett, a másikon kettő, mert júniusban volt a 13. szülinapom és novemberben volt a veseszülinapom: 2 éve kaptam új vesét. A vesetranszplantáció óta rengeteg dolog történt velem és az idei év számomra az atlétika éveként igazán szuper volt!  Korábban is futottam Mosonmagyaróváron, de emellett idén már a Trappancs csapatában versenyeztem.

  • lett egy új barátnőm, Vivi, aki 3 éve kapott új vesét és Ő is fut, mint én. Már az edzéseken is jóban voltunk, de az edzőtáborban igazi barátnők lettünk;
  • elmehettem Malagába a Szervátültetettek Világbajnokságára, ahol három bronzérmet és egy ezüstérmet szereztem az atlétikapályán;
  • a 4×400 méteres váltófutás után még a nagyok – és a világbajnok Ádám bácsi is! –  is odajöttek gratulálni, ennek talán még az éremnél is jobban örültem! Dehát muszáj volt nagyon gyorsan futni, mert ez volt az utolsó versenyszám és Vivi nagyon szomorú volt, hogy minden versenyén lecsúszott a dobogóról, nem hagyhattuk, hogy szomorúan menjen haza, úgyhogy a csapat összes tagja összeszedte a maradék erejét és felfutottunk a dobogóra. : )
  • A tengerpart gyönyörű volt, mindennap tengereztünk, medencéztünk,  valaki azt mondta, hogy éjszaka medúzák is vannak, úgyhogy rávettük Timit (mindenre), hogy éjjel menjünk medúzát keresni (nem voltak);
  • A malagai hajfonatom még mindig megvan!

 

És persze a legjobb dolog, hogy NAGYON JÓL VAGYOK! 

Én és a vesém.

 

Nehéz felsorolni, hogy mennyi mindenkinek tartozom köszönettel.

 

A legnagyobb álmom?

Hogy én is világbajnok legyek, mint Ádám bácsi!  (Velkey-Guth Ádám)   

A Jézuskának megírom, de attól tartok, hogy az kevés lesz. Egy dolog biztos: rajtam nem fog múlni!

 

 

 

Share This