Megtisztelő felkérést kaptuk az ELTE Állami- és Jogtudományi Karától a 2018. februárjában kezdődő szemeszterre: az általuk indított Társadalmi Felelősségvállalás Kurzus keretén belül a Trappancs Egyesület lett az egyik kiválasztott szervezet, akihez a hallgatók – 2 kreditpontért – jelentkezhettek erre a félévre „A szervátültetés életet ment” órákra, hiszen ennek a társadalmi megismertetését rendkívül fontosnak tartjuk. A kurzus célja az volt, hogy a hallgatókat közelebb hozzuk mind a témához, mind a szervátültetett fiatalokhoz, általános ismereteket adva a szervátültetés nemzetközi és magyarországi helyzetéről.

„A szervátültetés életet ment!” – ennek a társadalmi megismertetését rendkívül fontosnak tartjuk. Az a tapasztalatunk, hogy akinek nincs a közvetlen környezetében szervátültetett vagy szervátültetésre váró ember, az nagyon minimális ismeretekkel rendelkezik erről a témáról.

Az órákon végig vettük a szervátültetés hazai- és nemzetközi történetét, a jogi szabályozást, a szervátültetés jelenlegi helyzetét, a hallgatók kiemelt figyelmet fordítottak Dr. Varga Virágra, aki a májtranszplantáció után fejezte be ugyanezt az egyetemet, így még jobban a   szívügyének tekintette az egész féléves oktatást.

Több alkalommal egy-egy meghívott szervátültetett fiatal saját története alapján beszélgettünk a témáról. Azt tapasztaltuk, hogy a hallgatóknak a szervátültetett fiatalok által elmondott személyes történetek adnak a legtöbbet.

Május elején – a vizsgaidőszak előtti utolsó órán – a budapesti Transzplantációs Klinika adott otthont az órának: a félév megkoronázásaként a budapesti szervátültetett fiatalok közül sokan eljöttek, valamint részt vett az órán veseátültetésre váró társunk – Fanni – is, mindannyian 5-10 percben mondták el a saját történetüket.

Az egyik hallgatónk sorai:

„A 2018-as tavaszi félévben lehetőségem nyílt egy egyetemi kurzus, a társadalmi felelősségvállalás nevű óra keretében megismerni a Trappancs egyesületet és ezzel együtt a szervátültetettek egyéni történeteit és az „újjászületésük” utáni hétköznapjaikat.

A kurzus előtt nem sokat hallottam a szervátültetésről, illetve a donorokra vonatkozó hazai jogszabályi rendelkezésekről egyáltalán nem. Ez joghallgatóként különösen megfogott és azóta már egy retorika kurzus alkalmával meggyőző beszédet tartottam arról, mennyire fontos, hogy életünkben hangoztassuk mind azt, ha donorok szeretnénk lenni, mind azt, ha nem.

Az óra amellett, hogy elméleti tudást adott, segített abban is, hogy együttérzőbb legyek, illetve az ott megismert embereken keresztül tudatosult bennem, hogy bármilyen reménytelennek tűnő helyzetből van kiút. Azok az egyéni sorsok, amiket volt szerencsém meghallgatni fantasztikus életerőről tesznek tanúbizonyságot.

Sokszor kiszámíthatatlan, hogy mikor múlik az életünk azon, kapunk-e egy új szervet. Vannak olyan esetek, amikor már van egy alapbetegség, aminek egyik következménye lehet a szervátültetés szükségessége, de a beszámolókból megtanultam, hogy koránt sem mindig jár előjellel. Ez egyrészről természetesen félelemmel tölt el, de közben az Egyesületet megismerve bizalommal és reménnyel, hogy egy csapat mindenképpen mellettem állna.

Életre szóló élményt jelentett számomra a kurzus, nevetéssel és olykor rosszulléttel, szomorúsággal fűszerezve.”

A hallgatóink visszajelzése alapján a kurzus olyannyira sikeres volt, hogy máris megkaptuk a következő szemeszterre is a felkérést: örömmel ott leszünk!

Külön köszönjük a Trappancs csapat segítségét, akik az első hívó szavunkra  jöttek, meséltek, oktattak, beszélgettek.

Feszt Tímea, Dr. Varga Virág

Szólj hozzá!

hozzászólás

Share This