Kaposvár, Kaposvár, ez itt a végállomás!
Szervátültetett tinédzserek tábora, 2010.
Idén már több kis Trappancs jött el Kaposvárra, ahová a csapat egy része ismét vonattal érkezett (de akadt, aki biciklivel…). Elfoglaltuk a szobáinkat, én végül Petrával és Virággal kerültem egy szobába, később csatlakozott hozzánk Rebeka is.
Én immáron egy éve atlétikázom, így minden délelőttömet az atlétikapályán töltöttem (néha a délutánt is). Ami nagyon fárasztó volt, olykor a pokolba kívántam a futást, de valahogy mégis szeretem ezt csinálni; edzésre járni, küzdeni, izzadni (utána hűsítő zuhanyt venni), versenyezni. A héten kipróbáltam a súlylökést, a kislabda hajítást és hosszabb távú futószámokat is, ez utóbbit nem sok sikerrel. Egyébként nagyon megkedveltem az atlétika csapat tagjait, jól éreztem magam velük a pályán, nem éreztem magam feszélyezve vagy ilyesmi.
A többiek délelőttöket Timivel és Mónival töltötték, ahol bemelegítés után tollasoztak, ping-pongoztak, labda- illetve csapatjátékokat játszottak. Erről nem sokat tudok mondani. Ebéd után mindig volt egy kis pihenés. Aztán 3-tól 4-ig kötelező délután úszás volt, de akadtak, akik felmentést kaptak ez alól. Délutánonként kibéreltük a focipályát, és hatalmas meccseket vívtak a többiek.
Egyik délután elindultunk túrázni, ahol a végcél valamiféle lovas hely lett volna, ahol tudunk majd pacizni. Amiből sajnos nem lett semmi, a lovas helyet megtaláltuk, csak éppen pacizni nem lehetett. Ez engem személy szerint nagyon lelombozott. Visszafelé azonban egy hatalmas kukoricáson vágtunk át, ami maradandó élménnyé vált mindenki számára.
Általában vacsora után sem állt meg az élet. Estéként Edittel volt sárkányos-királylányos-királyfis, nevettetős, lelövős és egyéb játékos programunk. Ezek nem kevés derűvel szolgáltak a résztvevőknek. Csütörtökön este karaokeztunk. Az esték hátralévő részét igazán jó beszélgetésekkel töltöttük, sokat nevettünk, meg bohóckodtunk. Sajnos eljött a szombati záró est is. Táncoltunk, énekletünk, és természetesen megnézhettük Tímea által összeállított heti képeket. Megjegyzem igazán jól elkapott pillanatképek is voltak a videóban. Szerintem nagyon jól sikerült az idei kaposvári edzőtábor. Nagyon jó volt a társaság, a programok, és az a sok nevetés…
Idén Dublinban rendezték meg a VI. Szervátültetettek és Művesekezeltek Európa Játékát, ahol a Trappancs Egyesületet öt fiatal képviselte: Jakab Ivett, Hasznos Szabina, Tilhof Ingrid, Mezei Gergő és Kóka Zoltán. Nagyon büszkék lehetünk rájuk, hiszen rengeteg érmet nyertek és hoztak haza.
Viszlát jövőre!
Kovács Anna
KAPOSVÁRI ÉLMÉNYEIM
Kisebb biztatással vágtunk neki az első kaposvári táborunknak, de a nyári tábor után már nagyon vártuk. A szokásos pakolást követően útnak indultunk. Miután megérkeztünk, és a szülői jó tanácsok is elhangzottak, azonnal megkörnyékeztük a tornatermet, ahol már több trapi vidáman focizott. Elfoglaltuk a szobákat, és üdvözöltük a rég nem látott barátokat. Mindannyian az első emeleten voltunk elszállásolva. Aznap még a berendezkedésé volt a főszerep, ám másnap már megkezdődtek az edzések és a játékos feladatok is.
Reggel 7 óra körül keltünk fel, ami persze nem ment mindig zökkenőmentesen az éjszakázások miatt. Ezután reggeli, majd egy kis ébresztő bemelegítés után (ez néhányszor elmaradt, de a többség nem bánta :)) mindenki kénye-kedve szerint tollasozott, pingpongozott , teniszezett, vagy éppen atlétikázott. Egy órakor megebédeltünk, majd egy kis csendes pihenő után következtek az úszásoktatások, melyeket nagyon élveztem. Majd egész délután sport, de aki akart, felmehetett a második emeleti társalgóba activityzni, kártyázni, és egyéb játékokat is kipróbálhatott.
Hét órakor vacsoráztunk, utána vagy karaoke estet tartottunk, vagy pedig Szekeres Ágotával és Gallus Edittel oldottunk meg érdekes és játékos fejtörőket. A csütörtöki nap számomra nagyon kalandosan telt. Lovardában jártunk, ahol számtalan fotót készítettünk! Visszafelé egy kukoricásnál kötöttünk ki, és mivel – közös megegyezés alapján – úgy láttuk, hogy ezen keresztülvágva gyorsabban visszaérünk a kollégiumba, ezt a megoldást választottuk. Eljött hát az utolsó nap, szombat, amikor már az úszások is lazábban teltek. Az egész tábort méltó estével zártuk; karaokeztunk és táncoltunk kb. éjjel kettőig. Vasárnap reggel kellően „felfrissült” arccal fogadtuk szüleinket.
Ez volt az első ilyen táborom, és nagyon jól éreztem magam! Ezúton is szeretném megköszönni a Trappancs Egyesületnek és a szervezőknek, hogy ott lehettünk! Remélem, jövőre is elmehetünk! 🙂
Tárnoki Dóra
