Augusztus 25-31-ig Balatonbogláron tartottuk meg – idén hatodik alkalommal – a 14 éven felüli szervátültetett fiatalok sport- és önismereti táborát. Szomorú apropója volt annak, hogy mostantól Victoria tábornak hívják a tini-táborunkat: veseátültetett társunk elvesztése és hiánya mindannyiunknak nagyon fáj, de reméljük, hogy az idő múlásával a szelíd emlékezés előcsalja a mosolygós közös történeteinket is.
A tábori beszámoló mellett a képek a fotóalbumban, az emlékeink a szívünkben és a fejünkben várják, hogy legközelebb találkozzunk.
Idén hatodszor táboroztunk együtt a Trappancs Egyesület táborában, amely a szervátültetés utáni önállósodás jegyében szólt idén is az összetartásról és összetartozásról, a barátságról és a kapcsolatokról, a játékról és a sportról, valamint az egymásra figyelésről. A tábor idén új nevet kapo
tt…. ennek szomorú apropója volt társunk elvesztése. Ez a hét számunkra az emlékezésről is szólt és a róla beszélgetések könnyei mögött már néha előbukkantak mosolyt hozó közös történetek is. Azt éreztem, hogy a táborozók idén az érkezés utáni órában már csapattá változtak. Összetartó, törődő, szerető csapattá. Minden láncszem a helyén volt és minden láncszemnek volt helye.
A helyszín idén Balatonboglár volt, ahol a tavasszal elkészült BBB apartmanházat vettük birtokba augusztus utolsó hetében, innen sétáltunk át enni a Pomodoro Pizzériába, ahol nem csak hogy kedvesek voltak hozzánk, hanem minden kívánságunkat lesték egész héten: ezúton is köszönjük Nagy Lászlónak és segítőinek az egész heti törődést és szeretet!
Négylábúak nélkül sem telhet el tábor, idén két kutyánk volt: a hét első felében Májki, a második felében Zara követelte a folyamatos foglalkozást. Új társak is érkeztek hozzánk, mindannyian lelkesen keresték (és találták meg) a helyüket a csapatban.
Az első két napon az eső a házba (illetve a közösségi helységnek kinevezett és berendezett garázsba) kényszerített minket, a második napon már folyamatos mézes-citromos tea főzésével próbáltuk távol tartani magunktól az ártó szellemeket. Járt nálunk Kelen Kata doktornő is, a garázshelységben körülnézve örömmel konstatálta, hogy urai vagyunk a helyzetnek (méz, citrom, tea, ACC, orrcsepp, zsebkendő), azt meg még nagyobb örömmel vette, hogy bár csoportos orrfújást lát, de mindenki láztalan és élénk. A lehető legjobbkor látogatott meg minket Baranyai Andor, az esős évszak kellős közepén hozott nekünk néhány új közös játékot, adtunk neki teát, cserébe játszott velünk aznap Ő is.
Voltunk gokartozni, ahol garantáltan nem felejtenek el minket egy darabig, jártunk a vidámparkban ahol kb. 25 kör erejéig birtokba vettük a dodzsempályát, majd néhányan ismételten hihetetlen bátorságról tettek tanúbizonyságot és felültek olyan pörgő-forgó gépekre, amiket még nézni is rossz volt. A vidámpark zárása után még „beugrottunk” (+2 km) meglátogatni éppen dolgozó társunkat Balatonlellére, hogy utána éjfél körül a hazagyaloglás ellen fellázadó társaságot az egyetlen autónkkal rendelkező tábori sportvezető (Szabó Attila) sok fordulóval hazaszállítsa.
A napsütés a csapat nagy részének gyógyulást hozott, ezzel párhuzamosan kedvet a vizezéshez: a Boglári Buborék Élményfürdő kedvességének köszönhetően nagyon vidám órákat töltöttünk, később jártunk a boglári kalandparkban, ahova gyalogosan eljutni már önmagában is kaland volt, a csapat egyik rés
ze ki is dőlt a túrától, a másik része nekivágott a kalandnak és meghódították a pályákat. Az utolsó esti vacsoránk után Tusor Lilla látogatott meg bennünket és hallgatta végig a képtelen élménybeszámolóinkat.
Hogy ki-kivel kötött házasságot és hogy miért kapott a táborunk kapcsolatépítésből jelest, az maradjon Balatonboglár titka. Tudjátok: mert kell egy csapat! Nekünk van. Tehát: jövőre Veletek újra! : )
Feszt Tímea Diána
A Trappancs Egyesület Victoria tábora nem jöhetett volna létre az
Astellas Pharma Kft,
a Magnet Bank és a
FODISZ
támogatása nélkül.
Köszönjük
Szabó Attilának, hogy idén hatodszor áldozta nyári szabadságát ránk és a Trappancs Tábor sportvezetői feladataira, mostanra már esőben, garázsban is remekül helytáll;
Almási Szabinának és Kotormán Lilinek, hogy eljöttek hozzánk: nélkülük nem jöhetett volna létre a királylányosító nap;
Jakab Ivettnek és Németh Georginának, hogy a fényképek segítenek az emlékek színesen tartásában;
Nagy Lászlónak és a Pomodoro Pizzériának, hogy őszinte szeretettel fordultak felénk és igyekeztek minden kívánságunkat teljesíteni;
a Boglári Buborék Élményfürdőnek, hogy jelképes összegért tölthettünk náluk egy fél napot;
a Tárnoki családnak az előzetes segítségért és hogy távirányítással, csak a nevük kiejtésével is képesek a varázslatra.
KÖSZÖNJÜK!
