Hello Virág!
Mit mondhatnánk Neked, amit nem tudsz? és mégis, ennél jobb lehetőségünk már nem lesz arra, hogy megköszönjük, hogy velünk voltál.
Örök nyomot hagytál. Ez nem kérdés. Velünk vagy a számítógépünkön, velünk vagy a telefonunkon, velünk vagy a versenyeken és a történeteinkben.
Velünk vagy, amikor billiárdozunk: emlékszel? Egy közös hétvégénken boldogan fedezted fel a billiárd asztalt, amivel ugyan korábban még nem kötöttél túl szoros barátságot, de úgy gondoltad, hogy menni fog. Ezért aztán csapatba rendeződtél a barátnőddel, aki szintén akkor látott billiárd asztalt először közelről, és ragaszkodtál hozzá, hogy a két igen jól billiárdozó nagyfiú legyen az ellenfeletek. Aztán amikor a játék második percében rájöttél, hogy ez így mégsem volt annyira jó ötlet, kihirdetted, hogy új szabály van: mostantól az ellenfél csak lekapcsolt villany mellett lökhet.
Természetesen ezt a meccset győzelemre vitted.
Megérkezel, amikor játszunk: emlékszel? Kint csön-csön gyűrűztünk a balatoni táborban a füvön. Amíg a legtöbb kisgyerek elbújna a hozzá legközelebb eső felnőtt háta mögött, te nemes egyszerűséggel odajöttél hozzánk, és megkérdezted, hogy beszállhatsz-e. A választ meg sem várva csatlakoztál a körbe és segítettél beforgatni a fogót. A következő kérdésed számomra ez volt; „Leszünk barátok?”, és onnantól kezdve egy hétig mindenhova együtt mászkáltunk a Frida Hotel területén.
Velünk vagy, amikor úszunk: emlékszel? Öt évvel ezelőtt elújságoltad, hogy mennyire jól megy az úszás és aranyérmet nyertél az iskolai úszóversenyen. Egy dolgot elfelejtettél mondani…: hogy 25 méternél többet egyszerre soha nem úsztok. Így aztán rendkívül boldogan neveztünk be a Speciális Úszó Diákolimpiára, ahol 50 méteres távokban indultál. Gyönyörű, magabiztos és gyors úszással indítottál, 20 méternél már 2-3 testhossz előnyöd volt a többi versenyzővel szemben, majd 25 méternél a fordulónál fordulás helyett belekapaszkodtál a falba és látszott, hogy küzdesz a levegőért. A parton lévők ki akartak menteni: nem engedted. Pedig közben már láttad, hogy ez a verseny szó szerint elúszott, de 3 perc regenerálódás után ismét gyönyörű úszással leúsztad a hiányzó 25 métert. A nagypapád volt a legbüszkébb ember az uszodában.
Mert soha nem adtad fel…
Megérkezel a tábori szobánkba; emlékszel? Éppen a zuhanyzóban állva próbáltam kiszedni egy darázsfullánkot a talpamból, amikor te megérkeztél és a fürdőajtót szinte rámtörve ugrottál a nyakamba. Azelőtt nagyon sokáig nem láttuk egymást, rengeteg beszélgetést kellett bepótolnunk. Az egész tábor a mi nevetésünktől zengett, téged sosem érdekelt, hogy hányan húzzák össze a szemöldöküket rosszallóan, vagy hogy éppen ki int minket csendre éjfélkor, úgyanúgy tovább nevettettél és nevettél velem együtt. Valahogyan bejuttattál minket a „nagyok” csoportfoglalkozására, ahol 14 év volt az alsó korhatár, amit egyikünk sem közelített még. Közösen kellett egy házat rajzolni, és mi megterveztük, hogy hogyan fogunk együtt élni, hány szobánk lesz és hogy fogják hívni a portásunkat.
Velünk vagy az atlétikapályán: emlékszel? Rendkívüli tehetséged az atlétikapályára lépésed után 10 perccel már világos volt mindenki számára. A 200 méteres síkfutás versenyei után minden versenyző a földön fekve kapkodja rendszeresen a levegőt, egy versenyző van, aki állva marad és még beszélni is képes: Te voltál. És egyben követelted, hogy mostantól mindenki a teljes, új neveden szólítson, amelyet kiérdemeltél, és ami így hangzik: Csodálatos Jenes Virág.
Közben az őrületbe kergettél a vércukroddal, végül megtanítottál rá, hogy ne aggódjuk túl, a vércukormérő, az inzulin és a keksz hármasa bármit megold. Mindig az érmek és a dobogó volt a kedvenced, ezért időnként még edzésre is hajlandó voltál járni, bár mindig mondogattad, hogy ez a futás dolog nagyon macerás, sakk nincs? De Helsinkiben az Európa Bajnokság dobogóján és Malagában a Szervátültetettek Világjátékának dobogóján állva azt mondtad, hogy szerinted Te erre a dobogóra születtél.
Megérkezem az étterembe a szülinapodon, emlékszel? Te már ott ültél, az asztalnál, én pedig pacsival köszöntem neked, ahogy megbeszéltük. Egyesével végignéztünk az asztalnál ülőkön. Hol te súgtál nekem, hol én súgtam neked valamit. A külső szemlélőknek csak két vihorászó lány lehettünk, de valójában a legfelszabadultabb pillanataink egyike volt. Mert te sosem ítéltél el senkit és semmit. Mindig örültél, ha ott lehettél, mindig örültél, hogy a részese lehettél. És mindenki örült, hogy ott voltál, boldog, hogy a részese voltál.
Annyira vártad azt a napot, emlékszel? Számoltad a napokat, és bár Te voltál az egyetlen, aki képes volt egy komplett kórházat kikészíteni, mégis minden orvosod és ápolód megtett mindent, hogy létrejöhessen az az este, mert nagyon szerettek. Rezgett a léc, nem voltál jól… De aznap estére minden tartalék erődet mozgósítottad, hogy velünk lehess és minden percét élvezted: a nevetéseket, könnyeket, öleléseket. Végre megnyugodtál, hogy bár nem mindig könnyítetted meg a dolgunkat, mégis mindenki szeret.
Akkor is és most is.
Hiszem, hogy velünk vagy.
Hiszem, hogy találkozunk még…
Csodálatos Jenes Virág.
Luka Tímea & Feszt Tímea
EMLÉKFILM
