A tábor másik fontos feladata és célja a rendszeres sportolás megszerettetése: versenyzőink élménybeszámolói, valamint a különböző sportágak kipróbálásának lehetősége remélhetőleg meghozzák szervátültetett tini-csapat kedvét a rendszeres sporthoz. Augusztus 21, szerda – eljött a várva várt nap, a Trappancs Egyesület ötödik sport- és önismereti táborának kezdete. Az első pár óra mindig ugyanolyan: találkozunk a Déli pályaudvaron és együtt vonatozunk a célállomás felé, amely ezúttal Siófok volt.
Első este a vacsora után azonnal elkezdtük a bemelegítő játékokkal egybekötött beszélgetést, majd felfedeztük, hogy a szálloda udvarán épp karaoke est van, úgyhogy a bátrabbak felléptek, a többiek szurkoltak. Később mindenki felment a szobájába a nyolcadikra, ahonnan a kilátás a Balatonra mindenkinek tetszett. A szobákból még kiszűrődött a beszéd, a nevetések, első este tudni lehetett, hogy már akkor élvezi mindenki a tábort és örül, hogy ott lehet.
Másnap reggel először is felköszöntöttük Áront (aki veseátültetett), akinek aznap volt a 17. születésnapja. Utána délelőtt sportoltunk – röplabda, tollaslabda, foci volt az aznapi menü, majd ebéd után bingó hintókba pattantunk, amikkel először is köröztünk Széplak-felsőn, majd elmentünk az állomásra Daniért, aki a gólyatáborból érkezett hozzánk egyenesen és akinek megígértük, hogy kimegyünk érte a vonathoz, melyről leszállva nem nagyon hitt a szemének, hiszen ott parkoltunk öt darab sokkerekes bingó hintóval. Aztán Danival kiegészülve egy bingó hintó kört alkotva énekelve felköszöntöttük Áront, akinek aznap volt a 17. születésnapja. Vacsora után kibéreltük a bowling-pályákat, ahol felköszöntöttük Áront, akinek aznap volt a 17. születésnapja :), felvághatta a keksz-tortát, koccintottunk kölyökpezsgővel és bowlingoztunk is egyet, sőt meglepetésként Kelen Kata doktornő is meglátogatott minket (és felköszöntötte Áront, akinek aznap volt a 17. születésnapja).
Pénteken délelőtt a szállodához tartozó medencés strandon pihentünk és beszélgettünk, a medencében lévő víz elég hideg volt, de persze azért mindenki belement, főleg, hogy sajnos a Balaton a hűvös éjszakákon annyira lehűlt, hogy senkinek nem volt kedve hozzá. Délután megnéztük a szálloda előtti buszmegálló tábláján, hogy mikor megy Siófok belvárosába (a sétányra) busz: a délután 3 órás indulás mindenkinek tetszett: így tehát bementünk a városba, ott csoportokra osztódtunk, nézelődtünk, fagyiztunk. Majd mikor újra közösen találkoztunk, rájöttünk, hogy visszafelé buszt senki nem nézett… a következő buszig pedig nagyon sok idő volt még, úgyhogy Timi (és Attila) kitalálta, hogy gyalogoljunk vissza („nem sporttáborban vagyunk?”). Hát, nem igazán díjaztuk az 5 km-es sétálást… Az vigasztalt, hogy ők sem… Timi az öt km alatt a meggyőzés mesterévé vált, Mátét, Márkot és Tomit is sikerült rávennie, hogy a földön üldögélés nem visz közelebb a célhoz. Attila pedig végül stoppolni kényszerült, mert Áron fájós lábainak teljesíthetetlen volt ez a túra.
Sajnos szombatra az idő úgy döntött, hogy nem kedvez nekünk, ezért a szálláson belül ragadtunk. Ám mi így is feltaláltuk magunkat, és nem is bántuk annyira azt az egy napot, ugyanis az egyébként is szép lányokból még szebb királylányokat varázsolt Molnár-Farkas Dia – a fodrászkisasszony, Almási Szabina és Kotormán Lili – a sminkmesterek, majd Jakab Ivett – a ’végtermék’ kreatív létrehozójaként lefotózta a királylányokat, akik valóban gyönyörűek lettek.
Úgy döntöttünk, hogy nem fog ki rajtunk az időjárás, mi csak azért is vizezünk, tehát felfedeztük a szállodán belüli uszodát, így el tudjuk mondani, hogy kétszer is voltunk úszni – ami a gyakorlatban persze azt jelenti, hogy a meleg vizes gyermekmedencében beszélgettünk, ráadásul vendégeink is érkeztek – a tüdőtranszplantált nagylány, Kálló Jenny régi jó barátjával, Szendi Gáborral utazott hozzánk. Mindketten lelkesen vettek részt a medencézős beszélgetésben és az azt követő közös játékban is.
Az utolsó két napban, az emeletünkön egyszer csak megjelent két denevér. Hamar kiderült, hogy nem csak mi félünk tőlük: a recepciós is tartott az állattól… Timi felvilágosított mindenkit, hogy túl sok vámpír filmet nézünk… és a denevér nem bánt, ráadásul védett, úgyhogy hagyjuk békén és ne kergessük. Így tehát a denevérek megmenekültek, esténként lábujjhegyen próbáltunk eljutni a szobánkig és nem figyelni a repkedő állatokra. (Timi szerint jobban félnek tőlünk, mint mi tőlük, szerintünk meg ez lehetetlen.)
Ahogy teltek a napok, egyre többet sportoltunk, a kitartóbbak még a futást is bevállalták, a soha el nem fáradó fiúk kérték, hogy „focizzunk többet”, vagy Gyurkó Szandi, hogy „legyen úszás”, de egy dologban mindenki egyetértett: jövőre is jöjjünk és jövőre is a Balatonhoz.
Ui.: Köszönjük Feszt Timimaminak, hogy idén újra lehetett Trappancs Tini Tábor, hogy megszervezte és megteremtette a „nagyok” táborát. Természetesen a sok közös monopoly party vezetéséért és a gitároktatásért köszönet jár Török Andrisnak, a gyönyörű fényképekért Jakab Ivettnek, a sportol(tat)ásért Szabó Attilának (aki persze emiatt nem mindig népszerű) és persze, igazából mindenkinek, mert nálunk él az az elv, hogy „mindenki egyért, egy mindenkiért”!
Tárnoki Virág
A táborhoz anyagi támogatást nyújtott:
Astellas Pharma Kft
Magnet Bank Közösségi Adományozási Program
Nemzeti Együttműködési Alap
valamint
A tábori pólóink nem lettek volna ilyen gyönyörűek Tomi és Dóri nélkül:
Török Tomi rajzait Kovács Dóra grafikus tette hordhatóvá számunkra.
Köszönjük, hogy hozzájárultak a tábor sikeréhez!
