A szervátültetett tinédzserek és ifjúság idei első tréningje Salgótarjánban volt február 24-25-26-án, ahol versenyzőink az MSZSZ kvalifikációs sportversenyein is részt vettek, valamint a Magyar Transzplantáltak Sportegyesületének farsangi hétvégéjéhez csatlakozott kis csapatunk.
Az utazás (indulás) logisztikai kérdéseit viszonylag gyorsan megoldottuk. A csapat nagy része Budapestről indult. Így a távolabbról érkezettek „összeszedése” után együtt indultunk a Stadionok buszvégállomásról, illetve a más irányból érkezők is kb. akkorra érkeztek meg mint mi. Az előzetes tájékozódás alapján azt már tudtuk, hogy a salgótarjáni buszvégállomástól több mint 10 km-re van a szállásunk (Medves Hotel), és bonyolult, valamint időigényes lett volna odajutni, de szerencsére a buszvégállomáson autókkal vártak minket (Székely György Elnök Úr és Kórós Viki édesanyja, Orsi, valamint Szabó György), amit ezúton is köszönünk!
Érkezésünk és a szobáink elfoglalása után nagyon gyorsan összegyűlt a csapatunk a társalgóban, ahol máris kezdetét vehette a beszélgetés, majd a játékok, amivel két vadonatúj veseátültetett társunknak – Donátnak és Bencének – szerettük volna megkönnyíteni az első találkozás szorongós pillanatait, reméljük sikerült és legközelebb már ismerősök/barátok közé érkeznek Ők is.
Vacsora után ugyanide tértünk vissza, a másnap esti farsanghoz gyártottunk közösen jelmezt magunknak piros kartonpapírból. Az ördögszarv és ördögfarok gyártás irányítója (valamint a kellékek beszerzője és szállítója) Jakab Ivett volt, aki ismét rendkívüli kreativitásáról tett tanúbizonyságot, de a többiek is rendkívül szorgalmasan próbálták végrehajtani kéréseit, igazi kis jókedvű kézművesszakkör alakult ki az esti órákban, a legtürelmesebben Viki-Adri és Ingrid-Tündi páros próbálta végrehajtani Ivett „utasításait” :), de a fiúk is szorgalmasak voltak.
Kvalifikációs versenyek
Másnap reggeli után tollaslabdázóink és asztaliteniszezőnk (Tilhof Ingrid és Kóka Zoltán) elindultak a kvalifikációs versenyre a városi Sportcsarnokba, a csapat többi része az úszást választotta. Kisebb túra (gyaloglás+buszozás) után megérkeztünk a városi uszodába, ahol eredetileg Dózsa Dávidnak és a felnőtt versenyzőknek szurkoltunk volna, de végül két bátor jelentkező csatlakozott hozzá a nevezések leadásánál: Fenyő Tomi és Lukács Dani rendkívül lelkesen vágott bele a versenybe.
Dózsa Dávid – az aranyérmes világbajnok – nem okozott csalódást most sem, repült a vízben, és természetesen a nap végén az eredményhirdetésnél a képzeletbeli dobogó legfelső fokán kapta meg a legfényesebben csillogó érmet.
Fenyő Tomit többen megpróbálták lebeszélni a 100 méter gyorsúszásról (főleg, hogy előtte már leúszta az 50 méteres mellúszás, majd az 50 méteres hátúszás döntőjét), de hajthatatlan volt, az „értsétek meg, tudom, hogy meg tudom csinálni” mondattal mindenkit meggyőzött… Így is lett, bár borzasztóan elfáradt a végére, de megcsinálta!!!
Fenyő Tomi uszodai teljesítménye végül egy ezüstérmet ért, gratulálunk!
A harmadik bátor úszó Lukács Dani volt, aki életében először indult 50 méteren (mellúszás). Az utolsó pár méteren az uszoda hangosan szurkolt neki és Dani megérdemelte. A nézők nagy része, állva tapsolt neki, valamint a nap végén nyakába kerülő bronzéremre is nyugodtan büszke lehet!
Az uszoda után ismét egy „túra” várt ránk, az uszodából a Városi Sportcsarnokba kellett eljutnunk, ami nem volt rövid séta… Itt is gyönyörű meccseket láthattunk a tollaslabda pályán is, valamint a ping-pong asztalok mellett is. A nap varázslója Kóka Zoltán volt, aki EGYSZERRE (= egy időben) versenyzett mindkét sportágban (ezzel természetesen őrületbe kergetve edzőit és sporttársait is :)), de SIKERÜLT NEKI!
A sportcsarnokból egy rettenetesen fáradt csapattal gyalogoltunk/buszoztunk haza, de egy fél órás pihenés csodát tett mindenkivel. Délután öt órakor már ismét a társalgóban zajlott az életünk. Azt a feladatot kaptuk, hogy az esti farsang az étterem nem megfelelő hőmérséklete miatt a „MI társalgónkban” lesz. Ezért varázsoljunk farsangi termet belőle. Ismét nagyon jó hangulatban dolgozott együtt a csapatunk, bár a papírgömbök szétválasztásának mikéntje okozott egy kis fejtörést mindenkinek.
A díszítés után elmentünk az étterembe az eredményhirdetésekre és vacsorázni. Visszatértünk a szobáinkhoz, átvedlettünk ördögökké (nem volt nehéz :)), és kitört a farsang. Kicsik-nagyok közösen ropták a táncot elég sokáig, az ördögcsapat alaposan megtáncoltatta egymást is és a felnőttek közül is néhányat. Majd éjfél körül mindannyian beájultunk az ágyainkba.
Másnap reggeli után már a csomagolás következett és a hazautazás, ismét meg kellett közelítenünk a salgótarjáni buszvégállomást, melyben megint Kórósné Orsi volt a legfőbb segítő tündérünk (de köszönjük Nagy Pistinek és Carmennek is a fuvarozást). A debrecenieknek Egerben kellett még az átszállásnál várakozniuk egy kicsit, de végül délutánra ők is hazaértek, a Bp-re érkezők közül a szerencsésebbek néhány metrómegálló után hazaértek, a távolabbiakra még várt egy „kis” utazás: Török Tomi és Lukács Dani vonatoztak tovább a Déli Pályaudvarról, Taschek Adrit pedig Dózsa Dávid kísérte el a Keleti Pályaudvarra a soproni vonathoz.
Természetesen végül mindenki szerencsésen hazaért – és beájult az ágyába. 🙂
A hétvégéért szeretnénk külön köszönetet mondani:
Székely Ilinek – a szervezésért,
Kórósné Zsugya Orsolyának – a helyi segítségért,
Kórós Vikinek és Tóth Bencének – hogy „bennszülöttként” a városi gyaloglásunkat biztonsággal vezették,
Dózsa Dávidnak a profi fotózásért,
és
Jakab Ivettnek – akiből rendkívül jó, megbízható segítő vált.
