Quittner Péter 1993-ban született, 2009-ben derült ki aplasztikus anémiája, ami miatt abban az évben kétszer is csontvelő-transzplantáción esett át.
Peti számára már kiskora óta az első és legfontosabb dolgok között szerepelt a sport, 5 éves korától úszott, majd 7 éves korától verszenyszerűen vízilabdázott, betegségének kiderüléséig a korosztályos magyar válogatott tagja is volt.
Gyerek- és kamaszkori álmai között szerepelt, hogy egyszer ő is a “nagyok” között szerepeljen egy világversenyen. Ez sajnos betegsége miatt nem valósulhatott meg, de a 2009-ben történt csontvelő-transzplantációi után 2013-ban rátalált a transzplantáltak sportja között az asztaliteniszre, aminek köszönhetően, még ha másmilyen formában is, de teljesült gyerekkori álma: 2014-ben részt vehetett a Szervátültetettek Európa Játékán Krakkóban, ahonnan két bronzéremmel térhetett haza és azóta is sikeres versenyző mind a hazai-, mind a nemzetközi versenyeken. Jövőbeli célja, hogy hazájának színeiben minél több jó eredményt érjen el.
10 évvel ezelőtti önmagának két szót üzenne: MINDIG IGEN!
Három évvel ezelőtt jutott el odáig, hogy szembenéz az uszodával: ismét vízilabdázni kezdett és ezzel párhuzamosan az úszóedzések állandó látogatója is lett. Gyerek- és kamaszkori álmai között szerepelt, hogy egyszer ő is a “nagyok” között szerepeljen egy világversenyen.
2019-ben EZ SIKERÜLT.
A Szervátültetettek Világjátékán 2019-ben 200 méter gyorsúszásban ezüstérmet szerzett, majd 400 méter gyorsúszásban aranyérmes lett, megszerezve így a korosztályos világbajnoki címet.
Edzője: Dr. Pécsi Annamária (Magyar Szervátültetettek Szövetsége)
A transzplantációval egy ajtó bezárult mögöttem, de annál sokkal több nyílt ki előttem. Bár a versenyszerű vízilabdát abba kellett hagynom, helyette most asztaliteniszezek és röplabdázok úgy, hogy a szervátültetett világversenyekkel olyan élményekre tehetek szert, amire vízilabdásként talán nem lett volna lehetőségem.
Mit üzennék azoknak, akik transzplantációra várnak?
Azt, hogy ne aggódjanak, mert – saját tapasztalat alapján – amit a sors elvesz, azt később kamatostól adja vissza.”
Mikor rossz volt a vérképem
kórházba kellett mennem.
Mikor elhagyott az erő,
kellett nekem csontvelő.
Amikor Te megfeleltél,
egy szó nélkül befeküdtél,
majd amikor az orvos kért,
adtál sejttel teli vért.
Lassan telt-múlt az idő,
de csak nem nőtt a csontvelő.
Sajnos mit nem adtál, nem volt elég,
de Te kérés nélkül adtál még.
Ezek után úgy alakult,
hogy állapotom sokat javult.
Ezt pedig Neked köszönhetem,
egyetlenegy vértestvérem.
/Quittner Péter/
Adója 1%-ával Ön is segíthet nekünk.
Adószámunk: 18642885-1-41 – Trappancs Egyesület
Köszönjük a segítséget!
…mert a transzplantáció életet ment. Például a miénket.
