Az én esetemben ezt megalapozta a szülői példamutatás, bár bevallom, míg kötelező volt és semmi bajom nem volt, közel se szerettem ennyire. Persze, mikor új alkatrészt cseréltek Londonban (2013 – májátültetés), nehéz volt, és fájt még sétálni is, mi másra vágyhat egy lány, mint futásra, úszásra, sportra? Ugye mindenki épp erre gondolt? 🙂
Amint felépültem a májtranszplantáció után, elkezdtem mocorogni, de most már szívvel-lélekkel, valahol adózva a gyermekkori példamutatásért. Na de hogyan lesz az embernek egy igazán jó társa mindehhez? Egy egyszerű kérdéssel, miszerint: Lehet kutyát tartani transzplantáció után? (Mindenkinek üzenjük, akit eme kérdés a mai napig foglalkoztat, hogy TERMÉSZETESEN)
Hála a sok borzalmas mendemondának, ami a transzplantáció körül kering, megismerhettem Szauer Marcsit, akit a szívtranszplantációja sodort a sport útjába. Róla tudni kell, hogy a műtét előtt mindössze a kötelező általános iskolai tesiórák voltak a sportközeli élményei. Többször beszéltünk róla, hogy a szervátültetés önmagában csak egy kiaknázatlan lehetőség, rajtunk áll, hogy ÉLJÜNK is vele. Marcsi a transzplantáció óta napi szinten edz, és ha a spinning úgy hozza, akkor napi kétszer is, mindezt immáron 2 éve, folyamatosan.
Szóval, idén első ízben Marcsi meghívására részt vettünk az 5. alkalommal megrendezésre került RenBikeTour velencei biciklitúráján május 19-én, ahol sokadmagunkkal körbetekertük a velencei tavat a veséink tiszteletére, no meg a móka kedvéért. Megismerkedtünk pár új emberrel, a táv után bográcsgulyással vártak minket, jót ettünk, jót tekertünk, mi kell még? Egyetlen problémája volt az egésznek, hogy túl hamar véget ért, 2 órán belül már vissza is értünk a kiindulási pontra, Gárdonyra.
Tudom, hogy a sok transzplantált sportoló mellett sokan ülnek a kanapén, vagy, mert nem merik (még) átlépni a komfortzónájukat, vagy, mert egyelőre csak babusgatják az új szervet. Szívből ajánlom, hogy aki teheti, mozduljon ki, és keressen egy közösségi sportot. Keress egy szimpatikus egyesületet (én a Trappancs Egyesületben találtam meg a helyemet) és ha egyedül nagyon nem megy, társad nincs, engedd, hogy segítsenek. Azon felül, hogy a rendszeres mozgás egészséges, és igazán így tarthatod karban az új alkatrészt, egyúttal a lelkedet is ápolod.
A velencei túrán megbeszéltük a folytatást, egyéb túrákat, jövőre akár egy Balaton körbetekerést, majd jött a következő állomás: 23. Aldi női futógála. Bevallom, életemben először egy éremért futottam! 🙂 Amint megláttam, hogy milyen szép, virágos érem várja a sikeres befutókat eldöntöttem, hogy nekem ez lesz az idei első virágom, elvégre a vágottat nem szeretem, a művirág meg… no mindegy. Egy sikeres RenBike után kihez is fordulhattam volna társért, mint Marcsihoz, aki egy feldobás után el is kapta a labdát, és nem több, mint 5 nap (!) alatt felkészült edzői segítségével az 5 km-es távra. Május 27-én elérkezett a nagy nap, és közel 3000 nőtársunkkal (illetve pár babakocsival futó apukával, tütüs és parókás férfivel), a tömeg miatt olykor szó szerint vállvetve lefutottuk az 5km-t, majd a nyakunkba akasztották az áhított virágainkat. Szuper érzés volt, megdolgoztunk érte! Szív és máj is köszöni, jól van, a lelkünk pedig szárnyal, mert a sport önmagában is, de egy jó társsal (itt megemlíteném a Trappancs Egyesületet, a családtagokat, szerelmet is) felhőtlen örömöt okoz.
Hajrá mindenki, jöhet a következő cél, mi pedig köszönjük a lehetőséget!
Németh Georgina
És a folytatás: Green 6.5 futás : )
„Gina nem szeret fotózkodni, ellenben szereti megfuttatni a máját, és szeret vigyázni a környezetére, ezért nem szemetel, és szombaton indult a Green6.5 futáson, mely egy környezettudatos sportrendezvény.
Légy olyan mint Gina, ne szemetelj, szeresd a májadat, és pózolj kutyával!”
