Az élet végzetes pillanatai és a válaszaink
A transzplantáció az élet egyik legnagyobb próbatétele. Egy pillanat, amikor Márai Sándor szavaival élve „felelni kell, az egészre”. Ez az a pillanat, amikor szembenézünk azzal, hogy ki vagyunk, mit akarunk, és milyen szándékkal haladunk tovább.
A várólistára kerülés, a döntés egy szerv adományozásáról, vagy az új szerv elfogadása mind olyan helyzetek, amelyekben a szavak helyett az életünk válaszol. Felelni kell arra, hogy képesek vagyunk-e bízni, áldozatot hozni, vagy új életet kezdeni.
A transzplantáció mindannyiunk számára emlékeztető: van-e tartalékunk, van-e bátorságunk és önzetlenségünk továbbadni az élet lehetőségét. A csend itt nem üres, hanem tele van reménnyel, hálával és döntéseink súlyával.
Márai szerint a kérdésekre csak az élettel lehet válaszolni.
Legyünk azok, akik válaszukkal életet mentenek, új reményt adnak,
vagy hálával fogadják, hogy valaki más választ adott nekik az életre.
Feszt Tímea
Márai Sándor: Felelni
Néha felelni kell az élet kiszámíthatatlanul bekövetkező,
s elodázhatatlanul végzetes pillanataiban: felelni kell,
az egészre. Ki vagyok? Mit akarok?
Ki ellen, kinek érdekében akarok élni?
Miért? Milyen képességekkel, eszközökkel, felkészültséggel?
Ami fontosabb mindennél: milyen szándékkal?…
És, felelni az egészre: hol tartok?
Van-e még tartalékom áldozatkészségből, önzetlenségből,
vagy már csak megóvni és megmenteni akarok maradék készleteket?
Ez a pillanat az életben, amikor felelni kell.
Várják a választ, a csend nagy, drámai.
De ilyenkor megtudod és észreveszed,
hogy e kérdésekre szavakkal nem, csak az élettel lehet felelni.
