Ma délután nemcsak előadtunk, hanem életek, történetek és tapasztalatok találkoztak a virtuális térben.
A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karának több mint 110 dietetikus hallgatója csatlakozott hozzánk. Hagyományosan – egy interaktív Zoom órára, ahol a szervátültetés valósága nem diákon, hanem embereken keresztül vált láthatóvá.
És ebben hatalmas szerepe volt a szakmai alapokat lerakó – Trappancs vezető – Feszt Timi három bátor segítőjének:
Dóra (tüdőtranszplantált): Aki őszintén mesélt a PAH (magas tüdővérnyomás) miatti várólistáról. Majd mesélt a műtét utáni újrakezdésről és azokról a napokról, amikor a levegővétel újra ajándék lett.
Ingrid (vesetranszplantált): Aki jelenleg ismét dialízisre jár. Mégis hihetetlen erővel és humorral beszélt a mindennapokról, a küzdelmekről, a reményről, és arról, hogy a kitartás sokszor csendben végzett munka.
Alexandra (élődonoros májtranszplantált): Aki már „a túloldalról” mutatta meg, mit jelent visszakapni az élet ritmusát – tanulni, dolgozni, sportolni, közösséget építeni.
Ez a hármas pontosan azt mutatta meg, amit semmilyen tankönyv nem tud. A szervátültetés nem egy fejezet az oktatási anyagban, hanem sorsok, döntések, félelmek és elképesztő újrakezdések láncolata.
Beszéltünk gyerekekről, akik a nagy tűtől félnek. Kamaszokról, akik a testképükkel küzdenek… és az adherence (együttműködés) fontosságáról, ami hosszú távon arról dönt, hogy egy szerv mennyi ideig marad velünk.
Természetesen a mozgás sem maradhatott el. A „10 felállás – 10 leülés” kihívás ma is bizonyította, hogy a képernyő nem lehet akadály! 
Köszönjük a figyelmet, a kérdéseket és a nyitottságot. Jó látni, hogy a jövő dietetikusai nemcsak szakmailag kíváncsiak, hanem emberségből is jelesre vizsgáznak. 
