Egy élődonoros veseátültetés története
Kislányból harcos – az út a diagnózistól a gyógyulásig
Anna, akárcsak sok kislány, vidám óvodáséveit cicák, barátok és mozgás töltötték ki. Imádott sportolni, előbb balettozott, később kosárlabdázott. Energiája kifogyhatatlannak tűnt – egészen addig, míg egy sportorvosi vizsgálaton magas fehérjeszintet nem találtak a vizeletében.
A diagnózis nem jött rögtön, csak hetekig tartó kórházi vizsgálatok után: genetikai eredetű, de nem örökletes, gyógyíthatatlan vesebetegség. Anna mindössze 11 éves volt. A család számára ez azt jelentette: életet csak egy új vese hozhat.
Élődonoros transzplantáció – az apa, aki új esélyt adott
Anna szülei azonnal donornak jelentkeztek. Az édesapa szervezete bizonyult alkalmasnak, de egy váratlan kutyatámadás majdnem keresztülhúzta a terveket. A műtétet el kellett halasztani, a kislány dialízisre szorult. A családot hónapokig a bizonytalanság, a fájdalom és a remény határozta meg.
A műtét végül megtörtént. Anna új vesét, új életet kapott. „Amikor felébredtem, és láttam, hogy Apa jól van, megnyugodtam” – mondta. Az édesapa is felépült, és az első pillanat, amikor újra találkoztak, örökre bevésődött mindkettőjük emlékezetébe.
Három kívánság – szeretet, idő, humor
A szülők kívánságai egyszerre szívszorítóak és inspirálóak. Az édesapa mindössze azt kívánja, hogy Anna hosszú, boldog életet élhessen. Az édesanya három kívánsága: legyen meg az a bizonyos 30 év a vesével, közös utazások, és hogy a humor sose hagyja el őket. Mert – ahogy mondja – a humor a túlélés záloga.
Anna futópályája – sport, célok, kitartás
A transzplantáció után Anna visszatért a sporthoz. A Trappancs versenyein talált rá az atlétikára – és azonnal beleszeretett. Érmeket nyert egészséges versenyzők között is, például a diákolimpián. Lelkesedése és kitartása miatt ő lett a „Millió Lépés az Iskoládért” egyik heti kihívója, épp a Szervdonációs és Transzplantációs Világnap hetében – ahol természetesen futott is, édesapjával közös váltóban.
Nagy álmok – gyermeknefrológia, világverseny, Év sportolója díj
Anna álmai nem ismernek határokat. Gyermeknefrológus szeretne lenni, hogy ő is segíthessen beteg gyerekeken. Szeretne indulni a Szervátültetettek Világjátékán, bejutni álmai gimnáziumába, bejárni a világot – és egyszer az Év sportolója gálán színpadra állni.
„Azt akarom megmutatni az embereknek, hogy a betegségem ellenére is képes vagyok nagy dolgokra” – mondja.
És mi hisszük, hogy meg is fogja tenni.
Feszt Tímea
Az eredeti cikk a SZERVUSZ magazin 2024/2. számában jelent meg.
