Veseátültetett testvérek, akiknél derült égből villámcsapásként derült ki, hogy vesefunkciós értékeik rosszak, kreatinin szintjük magas, egyiküknél azonnali dialízis kezelés kezdésére volt szükség. Az I. sz. Gyermekklinika Veseosztálya gyors volt: nemsokára mindkét lány a vesetranszplantációs várólistán várt új vesére.  Azóta mindketten – sőt harmadik testvérük is – átestek a vesetranszplantáción és igyekeznek veseátültetettként teljes életet élni. Dóri története

Tárnoki Dóra vagyok, Balatonlellén élem a fiatal lányok életét. Az én történetem 13 éves koromban, 2005-ben kezdődött. Akkoriban nagyon sápadt és vékony voltam, sokkal alacsonyabb és gyengébb, mint az osztálytársaim. Több vérvételen is túl voltam, de mindig csak azt mondták, hogy biztosan vérszegény vagyok. Idővel azonban egyre soványabb lettem, étvágyam is alig volt, ezért a szüleim úgy döntöttek, jobb, ha elmegyünk egy teljes kivizsgálásra. Erre Pécsen került sor, ahol hosszas vizsgálatok után kiderült, hogy

veseelégtelenségről van szó.

Az ottani kezelőorvos ezt akkor még nem merte teljes biztossággal kijelenteni, ezért javasolta nekünk, hogy menjünk el Budapestre, az I. számú Gyermekklinikára dr. Reusz György professzor Úrhoz. A klinikán is elvégezték a szükséges vizsgálatokat, majd az orvosok behívták a szülőket egy beszélgetésre az állapotommal kapcsolatban. A professzor Úr megerősítette a pécsi kezelőorvos észrevételeit.

Valóban veseelégtelenségről van szó.

Ezek után befeküdtem az osztályra, ahol beállították a gyógyszereimet. Közben az orvosok elmondták, hogy ha van tesó, őt is meg kell nézni. Virágon akkor még nem látszott semmi, egy örökmozgó gyerek volt. Azonban a vizsgálat során kiderült, hogy ő sokkal rosszabb állapotban van, ezért minél hamarabb be kell ültetni neki a Tenkhoff-katétert és el kell kezdeni a hasi dialízist – ez meg is történt. Később már ő is jobban érezte magát, majd ez év augusztusában kapott is vesét!

Időközben azonban az én értékeim romlani kezdtek, így december táján én is átestem egy kisebb műtéten, és én is megkaptam a katétert. Ennek köszönhetően jobb lett az étvágyam és a közérzetem is javulni kezdett. Egy idő után át kellett térnünk az éjszakai dialízisre, ami nagyban megkönnyítette a nappali teendőimet. A kezelés alatt több veseriadóm is volt, (egészen pontosan három) de valamilyen kisebb-nagyobb betegség, megfázás miatt mindig elmaradt a műtét. A negyedik riadó szerencsére sikeres volt, akkor éppen nem voltam beteg, minden rendben volt, így bemehettünk a SOTE Transzplantációs és Sebészeti Klinikára, ahol alaposan megvizsgáltak, hogy biztos alkalmas vagyok-e az új szervre. Szerencsére ott is mindent rendben találtak,

így még aznap meg is történt a vesetranszplantáció,

amelyet Szabó Joe doktor végzett (akkoriban még „Joe bácsi”) Ez volt 2006. júniusában. A vese azonnal működni kezdett, így mindenki megnyugodott, hogy most már tényleg csak a gyógyulásé lesz a főszerep. A veseátültetés utáni első három nap bizonyult a legnehezebbnek, akkor még sétálni se nagyon tudtam, de napról napra jobban éreztem magam, és az étvágyam is visszajött.

Ennek immár nyolc éve. Azóta a Kaposvári Egyetem hallgatója lettem andragógia és művelődésszervezés szakon, új barátokat szereztem, és nagyon jól érzem magam!

2011 nyarán a legkisebb húgomon is diagnosztizálták a veseelégtelenséget, de még abban az évben októberben átesett a vesetranszplantáción, azóta is jól van.

Végezetül szeretnék köszönetet mondani minden orvosnak, nővérnek, asszisztensnek, akik mindent megtettek azért, hogy én egészséges lehessek!

Köszönöm az I. számú Gyermekklinikának, és a SOTE Transzplantációs és Sebészeti Klinikának!

Kaptam egy új életet, és igyekszem ezt az új életet ehhez méltóan élni!

 

Szólj hozzá!

hozzászólás

Share This