Quittner Péter 1993-ban született, 2009-ben derült ki aplasztikus anémiája, ami miatt abban az évben kétszer is
csontvelő-transzplantáción esett át. Peti számára már kiskora óta az első és legfontosabb dolgok között szerepelt a sport, 5 éves korától úszott, majd 7 éves korától verszenyszerűen vízilabdázott, betegségének kiderüléséig a korosztályos magyar válogatott tagja is volt. Gyerek- és kamaszkori álmai között szerepelt, hogy egyszer ő is a “nagyok” között szerepeljen egy világversenyen. Ez sajnos betegsége miatt nem valósulhatott meg, de a 2009-ben történt csontvelő-transzplantációi után 2013-ban rátalált a transzplantáltak sportja között az asztaliteniszre, aminek köszönhetően, még ha másmilyen formában is, de teljesült gyerekkori álma: 2014-ben részt vehetett a Szervátültetettek Európa Játékán Krakkóban, ahonnan két bronzéremmel térhetett haza és azóta is sikeres versenyző mind a hazai-, mind a nemzetközi versenyeken.  Jövőbeli célja, hogy hazájának színeiben minél több jó eredményt érjen el.

“A transzplantációval egy ajtó bezárult mögöttem, de annál sokkal több nyílt ki előttem. Bár a versenyszerű vízilabdát abba kellett hagynom, helyette most asztaliteniszezek és röplabdázok úgy, hogy a szervátültetett világversenyekkel olyan élményekre tehetek szert, amire vízilabdásként talán nem lett volna lehetőségem.

Mit üzennék azoknak, akik transzplantációra várnak?
Azt, hogy ne aggódjanak, mert – saját tapasztalat alapján – amit a sors elvesz, azt később kamatostól adja vissza.”

 

Mikor rossz volt a vérképem

kórházba kellett mennem.

Mikor elhagyott az erő,

kellett nekem csontvelő.

Amikor Te megfeleltél,

egy szó nélkül befeküdtél,

majd amikor az orvos kért,

adtál sejttel teli vért.

Lassan telt-múlt az idő,

de csak nem nőtt a csontvelő.

Sajnos mit nem adtál, nem volt elég,

de Te kérés nélkül adtál még.

Ezek után úgy alakult,

hogy állapotom sokat javult.

Ezt pedig Neked köszönhetem,

egyetlenegy vértestvérem.

Share This