Quittner Péter 1993-ban született, 2009-ben derült ki aplasztikus anémiája, ami miatt abban az évben kétszer is
csontvelő-transzplantáción esett át. Peti számára már kiskora óta az első és legfontosabb dolgok között szerepelt a sport, 5 éves korától úszott, majd 7 éves korától verszenyszerűen vízilabdázott, betegségének kiderüléséig a korosztályos magyar válogatott tagja is volt. Gyerek- és kamaszkori álmai között szerepelt, hogy egyszer ő is a “nagyok” között szerepeljen egy világversenyen. Ez sajnos betegsége miatt nem valósulhatott meg, de a 2009-ben történt csontvelő-transzplantációi után 2013-ban rátalált a transzplantáltak sportja között az asztaliteniszre, aminek köszönhetően, még ha másmilyen formában is, de teljesült gyerekkori álma: 2014-ben részt vehetett a Szervátültetettek Európa Játékán Krakkóban, ahonnan két bronzéremmel térhetett haza és azóta is sikeres versenyző mind a hazai-, mind a nemzetközi versenyeken.  Jövőbeli célja, hogy hazájának színeiben minél több jó eredményt érjen el.

“A transzplantációval egy ajtó bezárult mögöttem, de annál sokkal több nyílt ki előttem. Bár a versenyszerű vízilabdát abba kellett hagynom, helyette most asztaliteniszezek és röplabdázok úgy, hogy a szervátültetett világversenyekkel olyan élményekre tehetek szert, amire vízilabdásként talán nem lett volna lehetőségem.

Mit üzennék azoknak, akik transzplantációra várnak?
Azt, hogy ne aggódjanak, mert – saját tapasztalat alapján – amit a sors elvesz, azt később kamatostól adja vissza.”

 

Mikor rossz volt a vérképem

kórházba kellett mennem.

Mikor elhagyott az erő,

kellett nekem csontvelő.

Amikor Te megfeleltél,

egy szó nélkül befeküdtél,

majd amikor az orvos kért,

adtál sejttel teli vért.

Lassan telt-múlt az idő,

de csak nem nőtt a csontvelő.

Sajnos mit nem adtál, nem volt elég,

de Te kérés nélkül adtál még.

Ezek után úgy alakult,

hogy állapotom sokat javult.

Ezt pedig Neked köszönhetem,

egyetlenegy vértestvérem.

Szólj hozzá!

hozzászólás

Share This