Nyirati Lili TÜNDÉR emlékére
Lili Tündér, szépséges Gyöngyhercegnőnk, hihetetlen erőt, bátorságot, méltóságot tanultunk Tőled: megmutattad, hogy mit jelent küzdeni, megmutattad, hogy mit jelent fogcsikorgatva talpra állni, mit jelent mindent kibírni és mosolyogva bátorítani, miközben csendben rettegve szorítottad a szüleid kezét.
Köszönöm, hogy ismerhettelek, hogy szerethetlek, köszönöm a gyöngyöket, köszönöm, hogy voltak közös álmaink, hogy vannak közös emlékeink és hogy foghattam a kezedet.
Hiszem, hogy van egy jobb világ, ahol az égi gyöngyfűzés közben kiskutyák vesznek körül és nem fáj már semmi. Hiszem, hogy megtalálod a többieket és vigyáztok egymásra.
… Nekünk pedig megmaradsz örökre… a szívünkben, a lelkünkben, a képeinken, a gyöngyeinkben és az emlékeinkben.
Isten Veled Lili!
…örökre..
http://www.gyertyalang.hu/szemely/93412
Kákonyiné Opra Erzsébet: Gyöngyfüzér
Tavasz köszön sok virággal,
aranyággal, ibolyával.
Napsugárra mind felfűzöm,
ott ring majd a rigófüttyön.
Neked adom Édesapám,
napkeltekor gondolj reám!
Nyári zápor ezer cseppje,
szivárványszín köti egybe.
Neked fűzöm kalárisba,
úgy hullik majd a nyakadba
mintha ölelésem volna-
testvéremnek nagy titokba’.
Nézz az égre őszi éjen,
ott látod majd égi lényem.
Csillagokat fűzök Neked
holdsugárral öltögetem.
Édesanyám, minden könnyed
itt ragyog majd a felhőkben.
Téli estén mikor fázol,
ülsz a tűznél és teázol,
nézz a puha hóesésre,
Nektek hullik hópihécske.
Én cakkoztam mindet másra,
táncoljon mind, aki látja!
Nektek adom minden kincsem,
szükségem rájuk már nincsen.
Gyöngyfüzér lesz sok barátom,
mosolyomat bennük látom.
Titok, bú és minden vágyam
fekete gyöngy, az lesz ágyam.
A világ legszebb búcsúzóján jártunk:
Lili, a gyönyörű gyöngyhercegnőnk már az égi gyöngyökből fűz a tündérek között, de még szerettük volna neki elmondani, megmutatni, hogy mennyire fontos nekünk, mennyire szeretjük és hogy örökre velünk lesz.
Sikerült…
A pillangók úgy repültek, ahogy repülniük kellett,
az emlékezés vázájánál a gyöngyszórás – a közös gyöngyeinkből, amikre Ő azt mondta, hogy szépek de nem lehet belőlük fűzni – tele volt szeretettel, ,
a beszéd, aminek a legnagyobb része a saját Lili-írásaimból született,
a vers, amit Kákonyi Böbe írt Lilinek,
a zenék, amiket éjszakánként együtt válogattunk az édesanyjával és édesapjával,
a lufik, amik a Márti dalára repültek az ég felé,
a színek, a fények, a hangulat, minden annyira Lilis volt, amennyire csak lehetett.
Sokszor lehettem mellette az elmúlt években: a tábori szobatársaktól a közös cicákon át a kórházi biztatásig mindenféle közös történetünk, kalandunk, feladatunk volt.
Ez az utolsó volt a legnehezebb… A szülők kéréseinek megfelelően, illetve azokat kiegészítve két komoly társ segített a végrehajtásban: Ivett és Georgina, akikkel Lili kézműves csapata gyakorlatilag teljes. És annyira gyönyörűen sikerült a Tündér Gyöngyhercegnő búcsúztatója és minden, amit szerettünk volna, olyan tökéletes lett, hogy a tegnapi nap szépsége marad meg bennem (és talán nem csak bennem, hanem másokban is), ami méltó volt Lilihez és biztos vagyok benne, hogy elámulva és elégedetten mosolygott ránk végig valahonnan, ahol már végre jól van és nem fáj semmi… és az utolsó üzenete is felcsendült a felszálló lufikkal…:
Emlékeink
Isten Veled Lili!
Köszönjük, hogy ismerhetjük, szerethetjük, hogy emlékezhetünk és hogy velünk lehet…örökre.
Feszt Tímea
