Időközben kiderült, hogy a tábor Balatonbogláron lesz, aminek szintén örültem, mert életemben talán 3 alkalommal voltam a Balatonon. Elérkezett a várva várt hét. Szerencsére az utazás simán ment, mindenki lejutott autóval Balatonboglárra. A szállásunk a Boglári Kollégiumban volt, ahol mint akkor megtudtunk, nemcsak mi, hanem egy csapat karatés is el volt szállásolva. Bár a focipályát befoglalták, amit a fiúk kicsit sajnáltak, mi lányok azért nem panaszkodtunk a sok izmos karatés pasi láttán
Én kicsit félve érkeztem, mert nem tudtam, hogy hogyan fognak fogadni, de aztán gyorsan meg is nyugodtam, mert Feszt Timi, a táborvezetőnk nagyon kedvesen fogadott. Vele és még 4 másik lánnyal kerültem egy szobába. Az első estém igazából abból állt, hogy próbáltam megjegyezni ki 
kicsoda és a fejemben helyre rakni mindenki történetét.
A másnapunk elég eseménydús volt. Délelőtt a Balatonban fürödtünk és a parton közös játékokat játszottunk, amiknek az volt a lényege, hogy mennyire tudunk egymásra figyelni. A délutánunk izgalmas volt, mert átmentünk mindannyian Balatonlellére, ahol kipróbálhattuk a Lellei élményfürdő csúszdáit. Volt közöttünk olyan, aki most először csúszdázott, így jó élmény volt ez mindenkinek. Este, csak hogy végleg elfáradjon a csapat, átvonatoztunk ismét Balatonlellére: egy Magashegyi Underground koncertre. Mondhatom, hogy egyikünk sem igazán tudta mire számíthatunk. Ott voltunk, nem volt visszaút, ha jó, ha nem jó, végig kell ülni. Kiderült, hogy jó! Legalábbis a magam nevében beszélve én nagyon élveztem. A koncert negyedénél meguntuk az üldögélést és páran lementünk a színpad elé táncolni, ezen felbátorodva még többen felálltak és táncoltak. Végül a csapat nagy része az utolsó számig csápolt és táncolt elöl a színpadnál. A koncert után hazavonatoztunk és majdnem mindenki beájult az ágyba. Másnap reggel nehéz volt a kelés, de Attila – szintén táborvezető – kegyetlen módon, síppal keltette a lustálkodókat. Aznap inkább csak pihentünk a parton, a nagyon meleg miatt (38 fok) a sportolás nem jött szóba napközben, de este vacsora után bepótoltuk a napi lemaradást, tollaslabda, röplabda és focimeccs is zajlott. Pénteken este megint átvonatoztunk Balatonlellére, ahol csapatokra osztva kedvünk szerint mászkálhattunk. Volt, aki vásárolni és nézelődni ment és voltunk mi lusták, akik inkább beültünk és ettünk valamit. Aznap este megtudtam, hogy soha nem szabad 1 személyre óriás lángost rendelni, mert az óriás jelző az tényleg azt jelenti ,hogy egy asztalnyi lángost raknak eléd. Az alvás nekem ezek után könnyen ment, de azért megint voltak, akik inkább beszélgettek. Szo
mbaton sor került a sokat emlegetett királylányosításra. Este a fiúkat lepasszoltuk a strandra, hogy focizzák ki magukat, addig mi lányok szépítkeztünk, mindenki felöltözött szépen és sminkelésre is sor került. Úgy alakult, hogy én lettem a sminkes! A végére minden lány nagyon szép lett és, hogy ezt megörökítsük, Jakab Ivett készített is fotókat a királylányokról. A hab a tortán az volt, hogy ezek után a kollégium buli termében összegyűltünk és tartottunk egy karaoke estet, ahol a csapatunk együtt énekelt és táncolt néhány órán keresztül.
A hét folyamán napközben sportolni nem igazán tudtunk, mert a meleg ezt lehetetlenné tette, de azért esténként megpróbáltuk behozni a lemaradást, és birtokba vettük a boglári strand foci- és röpi pályáját. Azt nem mondanám, hogy sokat aludtam a tábor ideje alatt, mert esténként mindenki nagyon sokat beszélgetett egymással. Napközben – és ez nekem még furcsa volt, de a többieknek már természetes – egyik társunk, Ivett végig fotózott minden eseményt.
Az egész hét esemény dúsantelt, de a lényeg az volt, hogy együtt voltunk és mindenki elfogadta a másikat úgy, ahogy van. Számomra ez volt az a plusz, ami miatt nagyon jól éreztem magamat, ami miatt könnyen be tudtam illeszkedni, és ami által nagyon megszerettem mindenkit. Ez a hét megadta nekem azt, amit szerettem volna.
Többé már nem érzem magam egyedül a világban.
Kotormán Lili
KÖSZÖNET
Az idei (idén már negyedik) Trappancs Tini Tábor nem jöhetett volna létre a két nagyon lelkes önkéntesünk nélkül: Baranyai Andor és Szabó Attila mindent megtettek, hogy ez a hét is tökéletesen (és nem utolsósorban biztonságban) teljen, Jakab Ivett fényképei nélkül pedig nem lenne tábori dokumentációnk.
Külön köszönöm a Tárnoki családnak, hogy a szervezés első pillanataitól kezdve aktívan segítettek mindenben.
Köszönjük a Balatonlellei Napfény Fürdőnek, valamint Kenéz István Polgármester Úrnak, hogy díjmentesen tölthettünk egy délutánt az Élményfürdőben.
A „nagyok” csapata fantasztikus kis összetartó csapat továbbra is, a legnagyobbak segítségére már mindenben számíthatunk.
KÖSZÖNÖM MINDENKINEK!
Végül, de nem utolsósorban köszönjük az
Astellas Pharma
támogatását, ami nélkül az idei Szervátültetett Tinédzserek sport- és önismereti tábora nem jöhetett volna létre.
