Közel egy éves projektet zártunk 2019 tavaszán egy szentendrei hétvégén: a Trappancs Egyesület első adherencia projektjét 2018. júniusában indítottuk útnak a nagykorú szervátültetett fiatalok részére.
A hétvége egyedisége, hogy a résztvevő szervátültetett fiatalok készültek kérdésekkel és problémákkal, melyeket közösen beszélünk át, idő-limit nélkül. Az érintett témák továbbra is a pontos gyógyszerszedés, a drogokhoz való hozzáállás, a továbbtanulás-, illetve a munkahely keresés problémaköre.
Kiemelten foglalkoztunk a pontos gyógyszerszedés kérdésével, saját felmérésünk alapján ennél a korosztálynál ez a legfontosabb probléma.
Önsegítő csoportként dolgoztunk, a csoport zárt (akik aktuálisan jelen vannak, azokkal tudunk dolgozni), fontos volt, hogy mindenki tisztelettel, elfogadással hallgassa meg egymást, annyit osszanak meg magunkról, amennyi jól esik, valamint amit egymásról hallottunk, azt kezeljük titokként. Egymás gondolataira, érzéseire reagáljunk, így lesz a csoport önsegítő. Ha a projekt során, vagy utána bárkiben megmaradt, felmerült valamilyen lelki nehézség, annak továbbra is rendelkezésére álltunk.
A projekt során érintett problémák és azok megoldásai:
A pontos gyógyszerszedéshez 3 dolog feltétlenül szükséges:
- Emlékezni
rá, hogy be kell venni („mi
emlékeztet?”)
- telefon, óra, szülők, társ – valamelyik mindig emlékeztessen!
- A
gyógyszer („miben viszed magaddal?”)
- különböző megoldásokkal segítettük a szervátültetett fiatalokat, a kulcstartó méretű gyógyszeresdoboztól a heti adagolóig.
- Legyen
mivel bevenni („miben viszel magaddal
folyadékot?”)
- beszereztünk olyan kulacsokat, amelyeknek gyógyszertároló rekeszekei vannak
- Személyes
gyakorlat megosztása, ki hogyan csinálja, hogyan lehetne jobban?
- az önsegítő csoportban ez tűnt a leghatékonyabb megoldásnak
- Ki
mennyire pontosan szedi a gyógyszereit?
Miért kell pontosan szedni?
- Előzetes felméréseinkből már tudtuk, hogy ez komoly probléma, a csoport keretein belül is ugyanez derült ki. Minden alkalommal átbeszéltük a gyógyszerszint és a pontos gyógyszerszedés fontosságát.
- Odafigyelnek-e
az étkezésekkel való ütközésre?
- A résztvevők többsége erre kevésbé, vagy egyáltalán nem figyelt eddig, részletesen beszéltünk arról, hogy miért szükséges.
- Gyógyszeradagoló doboz: kinek milyen van és mi lenne praktiktus?
- Közösen gyártottunk különböző gyógyszeres dobozokat, a legnagyobb sikere a kulcstartónak használható mini-gyógyszertartónak volt, amely ugyan mérete alapján az összes gyógyszer tárolására nem alkalmas, de a legfontosabb immunszuppresszív szerek elférnek benne és akár zsebben is hordható.
A krónikus betegséggel, a transzplantációval és a szervátültetés utáni élettel kapcsolatban részletesen átbeszéltük, hogy ki mit veszített, ki mit kapott, ki hogyan értékeli a jelenlegi életét.
A rehabilitációs programunkban és a közös programokban (esetleg sportban) évek óta résztvevők egyértelműen azt fogalmazták meg, hogy maximálisan elégedettek a jelenlegi életükkel és kevesebbet vesztettek, mint amennyit kaptak. Ezzel szemben az új csapattagok – akiket most kezdtünk el bevonni a rehabilitációs tevékenységbe – még azt érzik, hogy a betegség mindent – vagy majdnem mindent – elvett tőlük.
Külön köszönet
Tusor Lilla pszichológusnak a háttérmunkáért, amivel óriási segítséget nyújtott nekünk a tréning lebonyolításában,
Jakab Ivettnek, aki a tréninget rendkívül felkészülten levezette,
és az Astellasnak, aki támogatásával lehetővé tette, hogy létrejöhessen az Adherencia Projekt.
További képek
„Az adherencia WHO szerinti definíciója „az egyén egészségügyi szakemberrel egyeztetett ajánlásoknak megfelelő viselkedése a gyógyszerszedés, diéta és az életmódváltozás területén”. Maga a szó (adherence) ragaszkodást, pontos betartást jelent. A mai elvárások szerint az orvos egyezteti ajánlásait a beteggel, aki így nem utasítást hajt végre, hanem a megbeszélt módon él, étkezik és szedi a gyógyszereket.” (http://medicalonline.hu/cikk/adherencia__csak_egy_fogalom)
