Sporttábor, avagy ének az esőben… :   2011. július 18-24., Zánka

A Trappancs Egyesület sport- és önismereti tábora szervátültetett tinédzsereknek, testvéreiknek és majdnem tinédzsereknek – 2011-ben harmadik alkalommal

A Magyar Szervátültetettek Szövetségének I. Nyári Játékához csatlakozott idén a Trappancs Egyesület sporttábora. A helyszín Zánka, a mi szállásunk a 3-as épület második emeletén volt.
A Trappancsok 27-en voltak (Megoszlás: 6 májtranszplantált, 1 máj+vese transzplantált, 1 májvárólistán lévő, 18 vesetranszplantált, 1 egészséges testvér). A létszámot kiegészítette 31-re a jelenleg májvárólistán lévő Lili édesanyja, Rita, valamint a tábor önkéntes segítői.

 Szabó Attila – a tábor sportvezetője,

Szekeres Ágota pszichológus és

Feszt Tímea, a tábor vezetője.

Új tagok, friss szervátültetettek 

A Trappancsok között két új vesetranszplantált tagot üdvözölhettünk: Zitát, aki 16 éves, és reményeink szerint hamarosan csatlakozik a rendszeresen sportoló tagjaink közé, valamint Dórit, aki 19 éves, látássérült, ami komoly próbatétel elé állította Őt is és minket is. Bárr igyekeztünk mindannyian figyelni rá – amit ezúton is KÖSZÖNÖK MINDENKINEK! -, be kell látnunk, hogy ezt a műfajt még gyakorolnunk kell, nem ment zökkenőmentesen.

Kisebb nyári zápor

Az első két napon még az időjárás is viszonylag kegyes volt hozzánk, bár amikor hétfőn este elindultunk megnézni a Balatont (kb. 1,5 km-es séta), kétszer áztunk el útközben. A csapat egyik fele a második elázás után vissza is fordult, a másik fele viszont lelkesen (és elázva) bandukolt tovább (ekkor még meleg volt). Sajnos a partra érve kiderült, hogy tényleg csak nézni lehet a vizet, fürdeni nem. Mert másodfokú viharjelzés lépett érvénybe. Visszaérve a szállásunkra a legnagyobbakkal önszerveződő beszélgetős játék alakult ki kb. éjfélig Ágota vezetésével, a kisebbek pedig szintén önszerveződő módon örültek egymásnak (reggelig).

Az egész hétre jelzett időjárásnak megfelelően a keddi programunkat – a reggeli bemelegítő sportjáték után – átalakítottuk Balatonozóssá, sárkányhajózással, vizibiciklizéssel, fürdéssel. Ez utólag is bölcs döntésnek tűnik, hiszen ez volt a hét utolsó napja, amikor még strandidő volt, egészen délután öt óráig, ekkor ismét megérkezett a másodfokú viharjelzés. De ezt már nem bántuk, hiszen várt minket Baranyai Andor TAI-BO órája: lelkesen próbáltuk utánacsinálni a mozdulatokat, ami persze lehetetlen volt : ). Majd amikor már kellőképpen elfáradtunk, akkor a menetrendszerűen érkező zivatar véget vetett a mozgásnak.

Este átmentünk a felnőttek épületébe egy közös „Fele sem igaz” játékra, amit persze megnyertünk…:) Késő este (23 óra) a szállásunkra visszaérkezve az a meglepetés fogadott bennünket, hogy a fiúk szobájába betört a vihar és majdhogynem bokáig áll a víz. Így az éjfélig terjedő időszak árvízvédelemmel telt, majd – az előző éjszakai nemalvásnak köszönhetően – mély csend borult a táborunk területére…

Szaktanácsadás a védőoltásokról

Szerdán szakadó esőre ébredtünk, így a sportcsarnokban töltöttük a délelőttöt tollaslabdával, asztalitenisszel, labdajátékokkal. Ebéd után a legnagyobbakkal a felnőttek közös beszélgetén vettünk részt, a beszélgetés vezetője
Dr. Kulcsár Andrea, a Szent László Kórház Oltás Ambulanciájának infektológusa, védőoltási szaktanácsadója volt, aki felhívta a figyelmet rá, hogy mennyire fontos szerepe van a szervátültetettek életében is a megfelelő védőoltásoknak, és aki háziorvosi beutalóval, előzetes időpont-egyeztetés után szeretettel lát minden szervátültetettet és szervátültetésre váró gyermeket és felnőttet a Szent László Kórházban.

A kisebbekkel ezidő alatt szállásunk folyosóján Ágota játszott különböző csoportos játékokat, majd amikor teljes volt a létszám, – nagyobb fegyelmet igénylő – „vakvezetős” bizalom-játékokba kezdtünk. Ennek aktív résztvevői megtapasztalhatták, hogy milyen érzés vezetve és milyen érzés vezetőnek lenni, valamint mindenki átérezhette néhány percig Dóri helyzetét.

A délután további része ismét a sportcsarnokban telt, ezúttal az asztaliteniszé volt a főszerep. Az öt órára tervezett kalandparkozás sajnos a szakadó eső miatt nem jött szóba. Vigasztalásnak Szendi János segítségével (és biztosításával) a csarnokban található mászófalat próbáltuk ki.

Este ismét a felnőttekkel közös programként különböző társasjátékokat játszottunk az Ő szállásuk társalgójában. A legtovább természetesen a legkisebbek (Donát, Barnabás) bírták … a legnagyobbal 🙂 (Gergő).
Csütörtökön reggel fájó szívvel búcsút vettünk Ágotától, akinek sajnos tervezetten haza kellett utaznia, szomorúságunkat a szakadó eső sem enyhítette…

A délelőtt ismét a sportcsarnokban telt, délután viszont elkezdtünk reménykedni, hogy az estére tervezett hajózást és Janicsák Veca koncertet talán nem mossa el az eső. Imáink meghallgatásra találtak, kb. délután egy órától elállt az eső, és aznapra már száraz idő maradt. A délután nagy részét a szállodában töltöttük különböző csoportos játékokkal, ezúttal is a bizalomjátékoké volt a főszerep. Valamint néhány koncentrációs játék is elnyerte a csapat tetszését, olyannyira, hogy észrevétlenül játszottunk 2,5 órát.

Egy kis X-faktor

A koncerten meglehetősen sokan voltak, ennek ellenére sikerült nagyjából együtt maradnunk, és egy pillanatra sem tűnt el senki :). A koncert végén lehetőség lett volna Janicsák Vecával találkozni, de az odainduló tömeg látványa miatt mi inkább a hajónk felé vettük az irányt, annál is inkább, mert tudtuk, hogy ott valaki – akinek a személye meglepetés volt – nagyon vár minket. A hajóhoz visszaérve Baranyai Andort találtuk a mólón a szokásos kedves mosolyával, és mellette Valaki, aki Andor kérésére és szervezésében csak miattunk jött oda…. Ő volt Vastag Tamás, akinek lányok-fiúk egyaránt nagyon örültek (na jó, a lányok jobban). És most idézném Fenyő Tomi párbeszédét Vastag Tamással:

– Néztem ám az X-faktor döntőjét!
– …én is…
– A testvérednek szurkoltam!
– ….én is…
🙂

A kötelező fényképezkedés után hazaindult a hajónk Zánkára, útközben dalra fakadt a társaság, a nótafa Baranyai Andor volt, aki néhány „generációs szakadékot” jelző dal után rátalált a közösen énekelhető számokra, így a hajóút 45 perce villámgyorsan elrepült. Hazaérkezés után jött a könyörgés, „csak még egy Monopoly-t szeretnénk játszani”, ami persze soha nem rövid, ráadásul a legkisebbek játszottak a leglelkesebben, így szükség volt egy 00:30-as igen szigorú pizsamaosztásra 🙂

Pénteken délelőtt is maradt az esőmentes idő, sőt, a nap is előbújt, így a csapatunk három részre osztódott: a teniszezni vágyók Bogyor Tündi vezetésével mentek a teniszpályára, a tollasozók Kóka Zoli gondjaira lettek bízva, az atlétikában hatpróbázókat pedig Mezei Gergő és Kovács Anna irányította a délelőtt folyamán. Természetesen nem volt zökkenőmentes a délelőtt, tollason felszívódó, kámfort játszó trappancsok keresésével telt kb. fél óra, akik természetesen meglettek, és tulajdonképpen semmi rosszat nem csináltak, csak rossz helyre ültek be – igen csendesen – pihenni, és egy arra járó takarítónéni véletlenül rájuk zárta az ajtót… Kiszabadulásuk örömére kaptak egy óra „büntető” atlétika-edzést a hatpróbázók csapatával.

Nagy kalandok

Ebéd után még mindig tartotta magát a napsütés, így nekivágtunk a kalandpályának. Jegyvásárlás, biztonsági felszerelésekbe öltözés után az igazi (extrém) kalandpálya előtt – az üzemeltetők szabályainak megfelelően – kötelező volt egy gyakorlópályán végigmenni mindenkinek. Ez volt a szerencsénk. A csapat egyik része már a gyakorlópályán volt, amikor fura és egyre erősődő, gyorsan közeledő zajt hallottunk: ez volt a délutáni zivatar… Attila és Gergő lekapkodtak mindenkit a gyakorlópályáról, majd egy eresz alá behúzódva vártuk, hogy kicsit kevésbé essen… A kalandpark üzemeltetőivel beszélve az derült ki, hogy bár úgy tűnik, hogy gyorsan eláll az eső, de a pályák vizesen nagyon csúsznak… így inkább megbeszéltük, hogy mindenki a csuklóján hagyja a karszalagot és másnap száraz időben visszatérünk.

A fiúk elmentek focizni, a lányok pedig “királylányosító foglalkozáson” gyűltek össze. Almási Szabina és Taschek Adrienn előléptek fodrásszá és sminkmesterré, Lili – aki gyöngyhercegnőként volt ismét közöttünk és Dórival órákat fűztek közösen – manikűrösként jeleskedett, nekik – és valamennyiőtöknek, akik segítettek – köszönhetően este fél 7-kor csupa hercegnő és királylány indult vacsorázni.

Az estét ismét a felnőttek szállásán töltöttük: a közös karaoke estből ugyan leginkább csak a mi csapatunk vette ki a részét, de persze ez nem szegte kedvünket, a megszokott csapatban éneklős formát most is megmutattuk.
Szombaton a változatosság kedvéért ismét esőre ébredtünk, ráadásul életem első migrénes rohamát is „kiélvezhettem”, így a Trappancs csapatot délelőttre átvette Gallus Edit, aki Attilával erősítve ismét jókedvű csapatjátékokra invitálta a gyerekeket. A dél körül előbukkanó napocska látványának rendkívüli módon megörültünk, hiszen a kalandpark lehetősége ismét felcsillant…

Ebéd után elmentünk a Street Ball rendezvényre, ahol a frissen verbuválódott TRAPI kosárlabdacsapatnak szurkolhattunk. Majd koradélután nekivágtunk a Nagy Kalandnak, melyet ezúttal nem mosott el az eső. A csapat nagy része a legerősebb pályákat próbálta ki, a kevésbé vállalkozó szelleműek a földön kísérték és navigálták őket. (Valamint figyeltek arra, hogy a karabinereket felváltva kapcsolják be- és ki, ne egyszerre mindkettőt.). Attilával pedig Dórinak segítettünk a kisebb pályán, aki sikeresen teljesítette a feladatot, és a végén nagyon elégedett mosollyal rogyott le pihenni.

A többiek az öt nehéz pályát választották, amiktől természetesen a legkisebbeket, valamint a mozgásukban akadályozottakat sem lehetett eltántorítani. A sikerélmény nem maradt el, boldog és lelkes csapat mászott 2 órán keresztül. Attila mellett Kóka Zoli és Mezei Gergő segítségére is szükség volt, ők két csoportra osztották a többieket és segítő kísérőként másztak a csoportjaikkal, amit ezúton is KÖSZÖNÖK!

Este a már megszokott módon mentünk át a felnőttekhez, ahol az egész héten zajló különböző szabadidős sportversenyek eredményhirdetése következett: teniszben Laczkó Dávid és Bogyor Tündi ért el dobogós helyezést, tollaslabdában Szalmási Donát és Tárnoki Virág, atlétikában pedig Mezei Gergő és Gyurkó Barnabás. GRATULÁLOK!

A zenés-táncos búcsúbuli az eredményhirdetés után kezdetét vette, a csapatunk nagy része 11 óráig ropta a táncot. Majd elmentünk a szintén a Zánkai Ifjúsági Centrum területén található pizzázóba és egy közös pizzázással fejeztük be a napot/hetet.

Vasárnap délelőtt elbúcsúztunk Zánkától és egymástól, és az igen fáradt, ám boldog csapat minden tagja hazatért…

Az éjszakai gyermekkönnyeket, a napi zűrös dolgokat, az erkélyek rejtélyét, valamint a büntető fekvőtámaszok okát és számát fedje jótékony köd, és….

JÖVŐRE VELETEK ISMÉT!!! 🙂

→További Képek 

Share This