A veseátültetés után a beültetett vese átveszi a beteg saját veséinek funkcióját, ezáltal javítja az életminőséget és meghosszabbítja az élettartamot.
A vesetranszplantáció kétféle forrásból származhat:
- Elhunyt donortól: Ez a leggyakoribb forrása a veseátültetésnek. A donortól származó vese lehet származhat agyhalott donortól, vagy élődonortól, aki önkéntesen felajánlja egyik veséjét.
- Élődonortól: Ebben az esetben a donor a beteg közeli hozzátartozója, pl. testvér, szülő, vagy házastárs.
A vesetranszplantáció általában a hasüreg alsó részén történik, a csípőcsont felett végzik.
A sebészek kétféle technikát alkalmazhatnak a beültetéshez:
- Intraperitoneális: Ebben az esetben a beültetett vese a hashártyán belül helyezkedik el.
- Extraperitoneális: Ebben az esetben a beültetett vese a hashártyán kívül helyezkedik el.
A sebészeti beavatkozás 2-3 órát vesz igénybe, és általános érzéstelenítésben történik. A műtét után a betegnek néhány napot a kórházban kell töltenie, majd otthonában kell lábadoznia.
A vesetranszplantáció komoly műtét, és számos kockázattal járhat, beleértve a fertőzést, a vérzést, a kilökődést, és a szervkárosodást. Azonban a veseátültetés jelentősen javíthatja a veseelégtelenségben szenvedő betegek életminőségét és élettartamát.
A veseátültetés sebészi technikája
A veseátültetés egy összetett sebészeti beavatkozás, melynek során egy egészséges vesét ültetnek be a veseelégtelenségben szenvedő beteg szervezetébe. A műtét célja a vese elvesztett funkcióinak pótlása és a beteg életminőségének javítása.
A veseátültetés két fő típusát különböztetjük meg:
- Elhunyt donortól származó veseátültetés: Ez a leggyakoribb típus, melyben az elhunyt donor végrendeletében beleegyezett szervfelajánlásába.
- Élődonoros veseátültetés: Ebben az esetben a veseátültetést egy élő, genetikailag kompatibilis donor (családtag, barát) veséjéből végzik.
A műtét menete:
- Anesztézia: A beteget altatásban tartják a műtét alatt.
- Bemetszés: A sebész egy bemetszést ejt a hasüreg alsó részén, a csípőcsont felett.
- A beteg veséinek eltávolítása: A beteg saját veséit nem feltétlenül kell eltávolítani, de ha szükséges, a műtét során eltávolítják őket.
- Az új vese beültetése: Az új vesét a hasüregbe, a csípőcsont alá ültetik be.
- Ér- és húgyhólyag-összekötések: A sebész összeköti az új vese ereit a beteg hasi erezetével, és a húgyhólyagot az új vese húgyvezetékével.
- Bemetszés zárása: A bemetszést varratokkal zárják be.
A vesetranszplantáció sebészi technikája
