Hogyan lettem atléta? Mi a jó a futásban? Ezeket a kérdéseket gyakran felteszik nekem. Hogy az első kérdést meg tudjam válaszolni, nagyon régre vissza kell menni az időben.
2010 év elején derült ki a vesebetegségem
Reusz professzor úr tanácsára elkezdtem sportolni, mert azt mondta, hogy az segít egészségesebbnek maradni. Megtanultam úszni, már óvodás koromban kilométereket úsztam edzéseken. Olyan voltam, mint az igazi vízicsibe. Egy külföldi nyaralás során kipróbáltam az aquatlont, hiszen úszni tudtam, futni pedig mindenki tud. Arra hamar rájöttem, hogy a sport az utazással is együtt jár. Ezért már ovis koromban minden versenyen szívesen részt vettem.
Megtanultam korcsolyázni és síelni is.
Sajnos??? Elég hamar a fekete pályákat szerettem, így a szüleimnek mindig kellett valakit keresni, akire rábízhattak. Ma is minden évben várom, hogy a közeli sípályákon lehessen síelni.
A triatlon is kipróbáltam, de a kerékpározás elég távol állt tőlem. Most meg már Török doktor úr amúgy sem szeretne meglátni versenykerékpáron.
Sokáig az úszás mellett lovagoltam is, a tereplovaglást szerettem a legjobban. Ezt a sportot akkor kellett abbahagynom, amikor megkaptam a vesémet, mert a betegágyon Török doktor azt mondta, hogy csak olyan lovon lovagolhatok, amire ha ráülök, leér róla a lábam.
A transzplantációig rengeteg aquatlon- és futóversenyen vettem részt. Ekkor még nem készültem a versenyekre igazából. Úsztam, és néha futottam. Atlétika edzésekre nem is jártam. Csak hobbi szinten csináltam. Igy is összegyűjtöttem több mint 150 érmet és 43 kupát.
A vesetranszplantáció után
egy számomra akkor még ismeretlen „néni” a Gyermekklinika veseosztályán kinézett magának. Ő volt Feszt Timi. Valahonnan megtudta (Kelen Kata doktornőtől), hogy elég sportos vagyok. Leült velem beszélgetni, ami tök jó volt, és mondta, hogy járjak atlétika edzésre. Mivel az úszást abba kellett hagynom az orvosi beavatkozások miatt, így maradt nekem az atlétika, ami pedig a sportok királynője.
Még magántanuló voltam, ötödikes, amikor csatlakoztam a Trappancs Egyesület sportolóihoz és elkezdtem az atlétikát a mosonmagyaróvári atlétika klubban. Heti három edzésünk van. Ezenkívül szinte minden nap futok a szomszédunkban található futókörön.
Legjobban a távoktatásos Covid időszakot imádtam. Minden reggel futással kezdhettem, hiszen nyugodtan kimehettem, mert igazolt sportoló vagyok. Kora délután az oktatás után szintén futottam. Sajnos a jelenléti oktatás a reggeli futás élményét elvette, azonban amikor hazaérkezem agyilag nagyon lefárasztva, akkor átöltözöm, és futok pár kilométert.
A futással nagyon sokat nyertem
Sokat utazhatok, amit nagyon élvezek. Rengeteg embert ismer meg az ember ilyenkor. Sokat közülük példaképként is tisztelek. Eljutottam többször edzőtáborba, ahol a felnőttek nem néznek le, mert még gyermek vagyok. Ugyanolyan versenyzőt látnak bennem, mint saját maguk. És nem utolsósorban nemcsak bekerültem a magyar szervátültetett válogatottba, és eljutottam a Szervátültetettek és Művesekezeltek Európa Bajnokságára, valamint Világjátékára is, hanem a dobogó legfelső fokán is állhattam.
Megállíthatatlannak érzem magam
2022 júniusában 18 éves leszek. Remélem, hogy a következő években sikerül beírnom magam a felnőttek mezőnyének a történelemkönyvébe is.
Köszönöm mindenkinek!
Nagy Réka/Feszt Tímea
Réka őszi futásainak eredménye:
szeptember 26. Hanságfutás – 3 km – 14,28 perc
október 03. Minimaraton – 5 km – 27,14 perc
október 16. Tüdőlebeny – 5 km – 26,10 perc
október 24. Őszi Tókerülő Tata – 7,28 km – 38,28 perc
Az eredeti cikk a SZERVUSZ újság 2022. második számában jelent meg.
