Ádám harmadik gyermekként született a családunkba. Igaz, hogy csak egyetlen perccel fiatalabb, mint Simon, az ikertestvére, de gyakran hallottam tőle, hogy miért kellett neki utoljára születni.
Mind a három gyermekem, Mátyás, Simon és Ádám is örökölték tőlem az Alport szindróma nevű vesebetegséget. Hogy milyen messziről hozzuk magunkkal generációról generációra ezt a betegséget, nem tudom. Az tény, hogy édesanyám és egyik öccse szintén beteg volt, a húga pedig, „csak” hordozója ennek a vesebetegségnek. Én anyukámtól örököltem, majd tovább örökítettem a fiaimnak.
Születésük percétől kontrolra jártunk a fiúkkal, eleinte semmi probléma nem volt, kivéve a fehérjeürítést. Mikor Mátyás harmadik osztályos lett, akkor vettem észre, ha háttal állt nekem, nem hallotta, amit kérdeztem tőle. Kiderült, hogy a fehérjeürítés mellé mind a három fiúnál társult a nagyothallás is. Simon kreatinin szintje 2006-ban annyira megemelkedett, hogy Tenchkoff-katéteres dialízisre szorult, amit itthon végezhettünk, így el tudta kezdeni a gimnáziumot. Majd 2007-ben Ádám véreredménye is romlást mutatott, így listára került, és küszöbén volt a dialízisnek. Édesanyám nővérének a legidősebb fia, Levente, és édesanyám bátyjának legkisebbik fia, Marci, elkezdték a vizsgálatokat, hogy élődonorok lehessenek. Simonnál 2007. április 17-én megtörtént a sikeres, élődonoros transzplantáció. El sem tudom mondani, mennyi vívódással járt, hogy elfogadható-e egy háromgyermekes édesapától, hogy feláldozza magát, de az egyik veséjét biztosan, Simonért. De győzött az anyai önzőség és persze, hogy elfogadtuk Levente felajánlását és a veséjét is.
július 21-én este 11 órakor csörgött a telefonom. Maléth Anikó telefonált, hogy milyen gyorsan tudunk Pestre felérni, mert Ádám részére van egy „szuper-fantasztikus” kadaver-vese. Egy percet sem gondolkoztunk, hogy elfogadjuk-e vagy várjuk meg az élődonoros átültetést, azonnal indultunk Pestre. Este 11 órára értünk fel a Transzplantációs Klinikára, ahol azonnal „elrabolták” Ádámot mindenféle vizsgálat céljából. Mi – a férjem és én – azt hiszem, nem voltunk teljesen magunknál, el sem hittük, hogy ez velünk történi, csak kapkodtuk a fejünket. Majd közölték velünk, hogy minden megfelelő, meglesz a műtét, de csak reggel 9-kor. Családunkban minden évben szentmise keretében megemlékezünk az elhunyt hozzátartozóinkról, nem volt ez másképpen ebben az évben sem. 2007. július 22-én, vasárnap reggel 9 órakor elkezdődött Ádám műtétje és ezzel párhuzamosan az egész nagy családunk Abonyban Ádámért és a sikeres műtétért imádkozott. Azt hiszem, hogy a hit és az önzetlen szeretet az, ami az emberben tartja a lelket, segít átvészelni ezeket a szívfacsaró történéseket. A legrosszabb egy anya számára, amikor nem tud segíteni a gyermekein, de hála az én nagy családomnak, mindenki mellettünk állt és nem csak szeretetükkel, de veséjükkel is.
Mátyás fiam kreatinin szintje 2009-ben szintén megemelkedett, ő is Tenckhoff- katéteres dialízisre szorult. Azért döntöttünk ismét ez mellett, mert ekkor Mátyás már egyetemista volt, és tudtuk, hogy ez a fajta dialízis Simonnal is jól működött. Levente öccse, Árpád hívott telefonon és azt mondta, ő egy vesével szeretne élni, a másik Mátyásé. 2010. március 9-én megtörtént Mátyásék sikeres transzplantációja, azóta is mind a ketten jól vannak. Mátyás elvégezte az egyetemet, anyagmérnökként saját cégét vezeti.
- július 1-jén az én élődonoros transzplantációm következett, nekem nagybátyám, édesanyám öccse adta a veséjét. Mind a ketten a mai napig – és reméljük még sokáig – jól vagyunk.
Ádámnak a transzplantáció után nem volt könnyű eljutnia az aktív sportoláshoz, pedig egész addigi életében mindig sportolt.
Először a CMV vírus fertőzte meg, amit az I. Gyermekklinikán gyógyítottak infúziós kezeléssel, mindeközben egy vérvétel alkalmával kiderült, hogy 23-as a cukra. Majd egy éven keresztül napi 5-6 vércukor ellenőrzés, és inzulin injekciók következtek. Török doktor biztatott egyedül bennünket, hogy ez el fog múlni és Ádám újra „egészséges” lesz. Szerencsére valóban így történt, ám nehogy minden rendben legyen, közben – már nem emlékszem milyen – baktérium vagy vírus támadta meg a szervezetét és a Transzplantációs Klinikán ismét teljesen elszeparálva kezelték. Az orvosokon, nővéreken kívül csak én mehettem be hozzá, teljesen beöltözve steril ruhába.
Iskolába sem tudott járni ebben az évben, pedig ekkor kezdte a gimnázium első osztályát, de hála és köszönet a Ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium akkori vezetőségének, év végén levizsgázhatott mindenből.
Feszt Tímea, a Trappancs Egyesült vezetője már ekkor is próbálta Ádit meggyőzni, hogy a közös sportolásnak jótékony hatása van, de ekkor még Ádám hajthatatlan volt, és mindig nemet mondott. Itthon is győzködtük, hogy milyen jó lenne, ha aktívan sportolna, méghozzá sorstársak között, ami nem csak testileg tenne jót, hanem a lelkét is ápolná.
A baráti társaságában sokan jártak CrossFit-re és Ádámot is elvitték egy-egy edzésre, ami annyira megtetszett neki, hogy aktívan, heti három-négy alkalommal eljárt edzeni. Itt ismerkedett meg menyasszonyával, Kocsis Katával, aki már ekkor látta Ádámban a tehetséges futóatlétát. Az ő segítségével győztük meg Ádámot, hogy próbálja ki magát a szervátültetettek között a Trappancs Egyesület versenyzőjeként. Már 2014-ben, Krakkóban, a Szervátültetettek Európa bajnokságán is aranyérmekkel bizonyította rátermettségét. Menyasszonya sportolói pályafutásából adódóan ismerte Ecseki Dánielt, aki így lett Ádám edzője. Ádám és Dani kapcsolata azóta is gyümölcsöző, amit világ és Európa- bajnoki aranyérmek, sőt világcsúcsok is bizonyítanak.
Azóta részt vett 2015-ben a Szervátültetettek Világbajnokságán és a British Transplant Games-en, 2016-ban a Művesekezeltek és Szervátültetettek Európa Bajnokságán, ahonnan mindig sikerült aranyérmekkel hazatérnie. 2017-ben a Szervátültetettek Világbajnokságára határozott céllal ment: világcsúccsal szeretett volna világbajnok lenni. Sikerült! 100- és 200 méteren is abszolút világcsúccsal lett a Szervátültetettek Világbajnokságának aranyérmes sprintere. A nemzetközi mezőnyben az ellenfelei elnevezték a magyar Usain Bolt-nak – hiszen Ádám alaposan megnehezíti a dolgukat a dobogó felé, A Trappancs gyerekcsapatának is igazi példaképévé vált (bár a „világbajnok szeretnék lenni, mint Ádám bácsi” mondatot egyelőre nem tudja értelmezni :))
A Pest megyei Városházán rendezett Sportkarácsonyon évek óta a díjazottak között van, de 2017-ben sikerült először az I. helyezettnek járó kupát átvennie.
2015-ben és 2016-ban is jelölt volt az „Év sportolója” férfi parasportolói kategóriájában, a top3-ig már sikerült eljutnia. Idén ismét a legjobb 10 között, így az esélyesek között van. Külön öröm, hogy edzője, Ecseki Dániel is is jelölt az edzők között.
Ha ezt is sikerülne megnyernie, akkor – bár mert nagyot álmodni – a 2017-es összes álma valóra válna.
Velkey-Guth Hilda